November 3-5. között kerül megrendezésre a Jurányi Házban a Dumaszínház-Füge Best of Mind fesztivál, melyen a Dumaszínház és a Füge Produkció közös előadásai: A férfiak szexuális világa, a 40! avagy Véges élet, a Szerelem zsoldosai és az Elhanyagolt férfiszépségek mellett két eddig még nem látott előadás is műsorra kerül. A fesztiválról, múltról és jövőről Vinnai Andrással beszélgettünk…

Hogyan indult a Dumaszínház és a Füge együttműködése? Ki volt az ötletgazda?

A Duma-Füge együttműködés Litkai Gergely jóhiszeműségével kezdődött, a Füge részéről pedig Kulcsár Viktória bizonyult megfelelő tettestársnak. Meghökkentő célként azt tűzték ki maguk elé, hogy lehetőséget biztosítsanak olyan színházi csapatoknak, akik viszketegséget éreztek magukban a kabaré műfaj újraértelmezéséhez. Így született az Elhanyagolt férfiszépségek című szkeccselőadás, vagy a 40! avagy Véges élet, amelyeket azóta is nagy sikerrel játszunk, a nézők pedig még nagyobb sikerrel néznek.

Mi adja a Fesztivál apropóját?

Egy ideje szükségét érezzük annak, hogy az előadásainkat egy új brandnévvel kapcsoljuk össze, mert nem volt egyértelmű a nézők számára, hogy kik is készítik ezeket a produkciókat. Nos. A nevet még nem sikerült kitalálnunk, de jó úton haladunk. A lényeg, hogy az évek során kialakult egy csapat. Írók, színészek, jelmez- és díszlettervezők. Mostantól erőnek erejével kommunikáljuk a közönség felé, hogy a Dumaszínházon belül született egy új alkotói gárda, akik valami színházhoz hasonló dolgot csinálnak: modern kabarét, táncelőadást, zenés szkeccs comedy-t és a jövőben talán sok minden mást is. A fesztiválon a jelenleg futó produkcióinkat lehet majd látni, valamint egy felolvasószínházi sorozat első darabját. Bemutatkoznak olyan színészek is, akik a következő projektekben kényszerülnek majd elképesztően frenetikus dolgokat művelni.

Te magad melyik előadásban vagy érintett akár szerzőként, akár színészként?

A Férfiak szexuális világában és a Szerelem zsoldosaiban íróként, zeneszerzőként és színészként is közreműködöm, mert elképesztő szerteágazó tehetséget nevelt belőlem az utca, ahol felnőttem. (Széchenyi) Ezek az előadások azonban mindig a csapatmunkáról szólnak. A megírt jeleneteket együttes erővel alakítjuk, mindenki hozzátesz valamit a saját személyiségéből. Persze arra is figyelünk, hogy nehogy elfogyjon a személyiségünk. Ilyenkor egymáséból pótoljuk a lyukakat. Sokszor cserélünk ételmaradékot, és hordjuk egymás ruháit. Egy bizarr alkotói műhely vagyunk, ahol professzionális kísérleti előadásokat hozunk létre.

Milyen új bemutatókat terveztek?

Hamarosan elkezdődnek a Fear the Szaknévsor című előadás próbái, amely a szolgáltatói szektor horrorisztikus világába nyújt bepillantást. Fodrászok, lakásfelújítók, bébiszitterek, temetkezési vállalkozók keserítik meg szegény megrendelők életét és halálát. Mindez négy nagyszerű színész segítségével valósul meg. Látható lesz benne a fura nevű, komikus nagyhatalom Rainer-Micsinyei Nóra. A megátalkodott Bánki Gergely, kinek megveszekedett tehetségét egyre élesebbre csiszolja az idő. A rekeszizom bulldózerként definiálható apró színészóriás Sipos Vera. Valamint Jankovics Péter (L betű nélkül), aki a tréfacsinálás gépezetében az egyik legszórakoztatóbb fogaskerék. Nélküle én ma már nem is tudok elképzelni egy magára valamit is adó színházi előadást! Ezért is szerepel egy másik prozsektünkben is, amely egy kamaszokból álló garázsbandáról szól és a meglepő Garázsbanda címen készül elhíresülni. Ám aki azt hiszi, hogy ebben a koncertszínházi előadásban nem fog szerepelni Szabó Zoltán, az akkorát téved, hogy nem is lesz alkalma kijavítani. Szabó Zoltán annyira egyet jelent a szórakoztatás fogalmával, hogy erős gyanú él bennem, miszerint gyermekkorában beleesett abba a hordóba, amelyben a Hahota kiadványokhoz érlelték a nyomdafestéket. Én nem is bírok Zoltánra nézni anélkül, hogy ne fogalmazódna meg bennem valami irigységből fakadó szitokszó.
Hovatovább bemutatásra kerül egy a munkahelyi problémákat feszegető előadás Irodai Létformák címmel, amely a nagymúltú és gigászi jelenű Mogács Dániel dirigensi közreműködésével nyeri el végső formáját Litkai Gergely, Laboda Kornél és jómagam írói erőfeszítéseit használva gyúanyagként.
És még mindig nincs vége! Útjára indítunk egy sorozatot, amely három felolvasószínházi előadásból áll. Ezek a cinizmus mibenlétéhez, az antiutódisztópiák párhuzamos valóságaihoz és a modernkori tudomány rejtélyes világához adnak kulcsot a nézők kezébe, amit aztán együttes erővel törünk bele a zárba.
Végezetül hadd fejezzem ki köszönetemet:
Nagyon hálás vagyok azért, hogy az interjú kérdéseire írásban válaszolhattam, mert így sokkal inkább kifinomultabb énemet mutathattam meg, mintha élőszóban kellett volna kipréselnem magamból a gondolataimat. Szeretem magam, ahogy írok. Nem csak azt, amit írok, hanem azt is, ahogy… Ahogy megtámasztom az állam egy-egy szóismétlés kiküszöbölésekor, vagy ahogy ajkam szegletében feszültség keletkezik egy megfelelő jelző kiválasztásakor. Igen.