Felméri Péter apa lett
Most hallottuk a csodás hírt, szívből gratulálunk! Először is halljuk a nevet és a paramétereket!
Köszönöm szépen! Felméri Bálint május harmadikán született, a mérések alapján többet nyom, mint harminc tábla csoki és 55 centi hosszú/magas, ennek ellenére jók rá az 50-es ruhák.
Apás szülés volt? Mi az, ami publikus a történtekből?
Igen, végig bent voltam, hatalmas élmény volt. A világért se hagytam volna ki. Megtettem minden tőlem telhetőt, együtt lélegeztem Anyával, kussban voltam, amikor kellett és nem voltam láb alatt. Cserébe elvághattam a köldökzsinórt.
Lesz az első napok történéseiből standup-részlet?
Biztos lesz, hisz szeretek színpadon arról beszélni, ami épp foglalkoztat, és hát jelenleg minden gondolatom a baba körül forog.
Volt tejfakasztó? Emlékszel belőle valamire?
Megvolt a tejfakasztó, nagyon szerettem, rengetegszer elmeséltem magát a szülést, ahogy fogyott a sör, egyre színesebben és részletgazdagabban. Biztos mindenkinek a könyökén jött már ki.
Hogy készültél a család hazaérkezésére?
Minden jó ideje elő volt már készítve Bálint érkezésére, szóval nekem csak az utolsó simításokat kellett elvégeznem. Kiporszívóztam, mostam és főztem. De ez ilyen szempontból nem egy kimagasló teljesítmény, szoktam mosni és takarítani máskor is. Főzni meg csak zöldséglevest tudok, hát most is ez készült. Majd egyszer színpadon is elmesélem, hogy milyen egyszerű.
A baba melyik játékával játszol a legszívesebben?
Egyelőre nincsenek játékai, nekem több van, mint neki. De ha majd nagyobb lesz, játszhat a legóimmal, meg olvashatja a képregényeimet és programozhatja a kis robotjaimat. Még nem is tudja, hogy a világ legjobb helyén van, mert egy játékbarlangba született.
Épp a napokban ismételte a Comedy Central az önálló estedet, amelyben – többek között – arról beszéltél, hogy a gyerekek milyen furcsák. Most mit gondolsz erről a legfrissebb fejlemények fényében?
Amikor azt az estet felvettük, már gondolatban nagyon készültem az apaságra, ezért kezdtem el foglalkozni a gyerekekkel. Én mindig is nagyon szerettem őket, a kérdés mindig az volt, hogy vajon több ideig is bírom őket, amikor már nem csak a játék van, hanem az etetés, pelenkázás, stb. De úgy tűnik, menni fog.
