Neszmélyi Emil csúcsra járatja a Dumaszínház közönségét
Mindenekelőtt egy fontos tétel: A Mount Everestre sem könnyebb feljutni, mint a Dumaszínház valamelyik színpadára. Az egyébként ügyvédként dolgozó Neszmélyi Emilnek mindkettő sikerült. Május 26-án a Kompót Dumaklubban ugyanis ő fog mesélni, ha tetszik: dumálni arról, hogy miképpen került (ráadásul első magyarként az északi oldalról) a Mount Everest tetejére, ami egyszerre kemény és utólag itt-ott mulatságosnak tűnő kaland. Neszmélyi Emilt arról kérdeztük, miféle előadás lesz ez.
Neszmélyi Emil a mindennapi munkája mellett három és fél évig készült a nagy teljesítményre, és a kaland annyira mélyen benne maradt, olyan hitelességgel képes mesélni róla, hogy hallgatói között gyakorta üti fel a fejét a légszomj vagy a szédülés.
– És ez teljesen komoly! – mondja. – Az előadás tényleg egy közös utazás lesz. Egyszer Szegeden meséltem a közönségnek az Everest megmászásáról, és a történetben még csak az ötezer méter körüli magasságban lévő alaptáborig jutottunk föl, amikor a nézők egy része szédülni kezdett. Meg is kellett állnom egy rövid időre. Az előadás után egy idős földrajztanárnő megfogta a kezemet, és azt mondta: „Aranyoskám, amikor feljutottunk a csúcsra, én azon izgultam, hogy jutunk onnan le…”