„A Hold, mint egy fagyott hulla pupillája, kifejezéstelenül meredt a mocskos hóesésbe.” – megjelent Køhalmi Zoltán könyve
Nem a címben idézett az egyetlen különös mondat Kőhalmi Zoltán most megjelent A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit című kötetében. A skandináv krimi paródia már akkor vezette a Libri online sikerlistáját, amikor még csak előrendelni lehetett, de tegnap óta a könyvesboltokban is kapható. Több százan mentek el a Corvin moziban rendezett könyvbemutatóra, az alábbi idézetek erről az eseményről valók.
„Amikor elvállaltam, hogy ezt a könyvet megírom, akkor nagyon boldogan mentem haza, de este már rémülettel tele feküdtem le, és magzatpózban összegömbölyödve rettegtem, hogyan fogom ezt megcsinálni. Hogyan fogom minden nap odakényszeríteni magam a géphez, hogy időre elkészüljenek a fejezetek? Végül sikerült, és nagyon élveztem a munkát.”
„Voltam Skandináviában, de a könyvben szereplő Skandinávia nem az, ahol én jártam. Tudom, hogy arrafelé a valóságban nem mindig esik a hó, a valóságban nem mindenkinek parodisztikusan nyomorult a gyerekkora, és nincsenek mindenkinek traumái, de ez most egy ilyen világ.”
„Hogyan kerül a könyvbe musical-betét? Van benne például egy olyan rész, amelyben a kábítószer hatására megnő a lakosságban a művészi hajlandóság, művészi zavargás alakul ki, amelynek hatására művész-őrségek alakulnak. Ebben a környezetben a bűnelkövetés és a kínzás egy formája a musical.”
„A könyvben vannak saját rajzok is. Anyukám mindig azt mondja: jó-jó, hogy a humorral foglalkozom, de amiben igazán tehetséges lehetnék az a rajz, amit viszont sohasem gyakoroltam igazából. Kisgyerekkoromban azt gondoltam, hogy karikatúrista leszek, de ezt később elfelejtettem, most viszont, ha már itt van ez a kötet, akkor úgy gondoltam, legyenek benne a rajzaim is. Szóval főleg anyukám miatt van ez, akinek amúgy sem nagyon való ez a 101 hullával terhelt krimi, mert annak idején, ha a Bob és Bobekben az egyik nyúl hangosabban szólt a másikhoz, rémülten rontott be a szobába, hogy mi ez a borzalom?!… Most az a megállapodás, hogy apukám olvassa a könyvet, anyukám meg a képeket nézi. De nyilván elolvassa majd ő is. És remélem, sokan még.”