A dél-baranyai Magas-hátság falvaiban minden évben, Húsvét hónapjának első napján – ami mindig 1-jére esett – tartották a szőlőmetsző-ünnepet. A legenda szerint egyszer ezen a napon látogatta meg Szent Ottokár a falu azon családjait, ahol szüzek éltek és a kertjükben visszametszette a szőlőt, hogy jó legyen a termés. A hagyományt sajnos már főleg csak a turisták tartják.

A Balaton melletti falvak a tavasz eljövetelét ünnepelték ezen a napon, amikor is kitakarították az esővíz-elvezető árkokat. A kiszárított hordalékot és természetes szemetet elégették, majd ennek hamuját később tojásfestésre használták, de nem Húsvétkor. A közhiedelem szerint az ilyenkor sütött fánk két hétig is eláll.

A hiedelem szerint ilyenkor szerencsét hoz elhagyott ház tetején fotózkodni

Sopron környéki szokás a vajas zsindelyezés, más néven varangyolás. Ilyenkor összegyűltek a falu perlekedői, haragtartói és egy napra békét kötöttek különböző nem pénzbeli juttatásokkal. Archetipológusok szerint innen ered a “levajazni” kifejezés is.

A Jánoshalmai járásban tartanak már csak rökönyekoppantást. Bár az eredetét és a háttértörténetet senki nem ismeri, egyre több turistát is odavonz már ez a vidám népszokás. Ilyenkor a fiúk azzal kedveskednek a kiszemelt menyecskének, hogy alacsony THM-es fogyasztói hitelt vesznek fel a nevükre. A lány azzal tudja kifejezni a kölcsönös szimpátiát, hogy nem tesz feljelentést a rendőrségen.

A húsvéti csoportkép készítése a 17. század óta hagyomány errefelé

Fotók: Fortepan