Az idei év utolsó produkciójaként, 31-én 22:30-tól láthatja a nagyérdemű a Duma Swing 2-t, ami egy igazi évbúcsúztató „bulis” produkció – Janklovics Péter, Kovács András Péter és Illés Ferenc triója gondoskodik a felhőtlen jókedvről. A munkáról és az ünnepekről ezúttal Illés Ferencet, a csapat egyetlen hivatásos zenészét kérdeztük…

Ősszel mutattátok be a Duma Swing2. Mi változott? Mi maradt? 

A hozzávalók most is ugyanazok: stand-up, zene és improvizáció. Mondhatjuk, hogy mostanra már amolyan “Dumaszvinges” hangulata van az esteknek, ami csak ránk jellemző. Ezt a bizonyos hangulatot mindenképpen szerettük volna megtartani, és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Repertoárban viszont megújultunk, és ez hozta magával az új stand-upokat is.

Hogy érzed magad a színpadon a két „sráccal”? Hogy zajlanak a próbák? 

Szerintem nagyon jól működünk együtt a színpadon, a fiúk rendkívül improvizatívak, és szinte azonnal reagálnak egy-egy váratlan történésre. Mostanra már szavak nélkül is értjük egymást a színpadon, és ez a zenében is fontos! Jókedvűen és feltöltődve jövök haza az előadások után, akármennyire is elfáradtam, úgyhogy jót tesznek nekem a fiúk, de nekik is szükségük van rám, mint egy falat kenyérre (nevet). A próbák során az első 15 percben várunk Janklovics Petire, mi addig swinget játszunk KAP-pal, és szórakoztatjuk magunkat. Ez nekünk egyfajta ráhangolódás a munkára. Szinte minden próbán van szertelen örömködés, amiből a végén akár megszülethet egy újabb nóta, vagy csak rátalálunk a tízedik olyan világslágerre, ami ugyanarra a négy akkordra épül.

Milyen a leosztás közöttetek?

Örülünk, hogy van köztünk olyan, aki szinte azonnal laptopot ragad és lejegyzi, ha egy ötlet felszínre tör hirtelen a próbák alatt, és szerencsénk van, hogy ez a valaki nem Janklovics Peti :D. Azonban ez így van jól, neki más a szerepe, kiegészítjük egymást, talán ezért is tudunk ilyen jól együttműködni. KAP írja általában a dalok szövegeit, aztán azt meghangszereljük közösen, és végül Janklovics Frontember Péter mikrofonjából köszön vissza a nóta, csodálatos átéléssel fűszerezve (mosolyog).

Úgy tudom, KAP tanul(t) is nálad. Milyen tanítvány? 

KAP már úgy érkezett hozzám, hogy valamennyire tudott gitározni, csak abban a stílusban, amit “jazz manouche”-nak hívnak, még nem volt járatos. Persze nem árultam el neki az összes szakmai titkot, nehogy később úgy döntsön, hogy inkább gitáros lesz (nevet). Ennek ellenére mégiscsak zenekart alapított, amit ma Duma Swing néven ismerhet a közönség. Viccet félretéve, szorgalmas diák volt, aki biztos sajnálja, hogy már nem jár hozzám (nevet).

Hogy telnek nálatok az ünnepek? 

Én minden évben a feleségem töltött káposztáját várom ilyenkor a legjobban. A 24-ei estét mindig szűk családi körben töltöm a kislányommal és a feleségemmel, 25-e a családlátogatások ideje, és 26-án kipihenjük az előző napi családlátogatásokat.

És a szilveszter? Megszokott számodra, hogy dolgozol? 

A szilveszter a legtöbb zenésznek a munkáról szól, olyan régóta vagyok színpadon ezen a napon, hogy már nem is emlékszem arra, hogy milyen volt bulizni. Viszont ezt nem is bánom, mert ezen a napon mindig nagy volt a nyomás megtalálni a számomra legjobb bulit, aztán persze gyakran csalódtam, mert többet vártam tőle, mint amit kaptam… Legemlékezetesebb szilveszterem a kislányom születése volt, aki pont ezt a napot választotta a világrajövetelre, és ezzel megváltoztatta az életem.

Év végén végzel valami összegzést, leltárt? Mit kívánnál magadnak az új évre?

Leltárt nem végzek, inkább csak úgy óvatosan rápillantok a célfüzetemre, ahova kisebb és számomra elérhető célokat írok le, és ilyenkor megfogalmazom a következő évben elérendő célokat is. Magamnak azt kívánom, mint amit mindenki másnak is: “sikerekben gazdag, boldog újesztendőt!”