Szakdolgozat írás, fellépések és a Balaton várja még idén nyáron a sportrajongó, friss apukát, Tóth Edut, akit a nyári és a kicsit távolabbi terveiről faggattunk…

Mivel telik a nyarad?

Főleg babázással. Igyekszem minél több időt tölteni együtt a hét hónapos Pöttömmel. Most van abban az időszakban, amikor már intenzíven kommunikál, folyamatos mozgás- és egyéb fejlődésen megy keresztül,izgalmas korszak ez, hiszen szinte minden nap másmilyen, folyamatosan előrukkol valami újdonsággal. Ma reggel óta például elkezdett gyorsan kúszni, tegnap este pedig először kaptam rajta, hogy produkálja magát. Mivel még pici, messzire nem megyünk, a Balatonra fogunk leruccanni, ami számomra egyébként simán felér egy Karib tenger körúttal vagy egy Seychelle-szigeteken töltött hosszú hétvégével. Imádom a magyar tengert, megőrülök érte. Azok a butikok, csárdák, büfék, vízibiciklik, nádak, vadkacsák, hűs víz, vasútállomások a part mentén… nekem a Balaton tényleg a Riviéra. A nyaramat a kisfiamon kívül fellépések is színesítik, legutóbb például egy 150 fős vetélkedőt bonyolítottam le, de a Dumafüred Fesztiválon való szerepléseim is segítettek abban, hogy jó szívvel gondoljak az idei júliusomra, melyen a hab a pár nappal ezelőtti pécsi szombat estém volt, melyet az egykori osztálytársaimmal tölthettem, a tizenötödik érettségi találkozónk keretein belül. Ezen kívül gőzerővel pofozom a szakdolgozatom bevezetését. Mivel november 15. a határidő, ideje volna egy magasabb sebességbe kapcsolni.

Milyen szakon tanulsz?

A Metropolitan Egyetemen (korábban BKF) vagyok marketingszakos hallgató. Kicsit elcsúsztam a szakdolgozat megírásával, mint ahogy eddig mindig mindennel, de ezt a felsőoktatási intézményt most már tényleg befejezem. Ez a harmadik egyetem, aminek nekimentem, sajnos sem a veszprémit, sem a londonit nem végeztem el, de itt már csak egy félévem van, bizakodó vagyok. Nem vagyok rá büszke, hogy 33 évesen nincs még diplomám, de arra igen, hogy harmadjára is felvettem a kesztyűt. A szakdogám írását jelentősen hátráltatja a tény, hogy napokon belül elkezdődik az Olimpia, ami eddig hatéves korom (Szöul) óta mindig teljesen beszippantott. Valószínűsítem, hogy ezúttal sem lesz ez másként. A foci Eb-n is elég volt az első magyar zászlót megpillantanom, hogy hetekre transzba essek, meg hát a kis csapatunk várakozáson felül szerepelt, mindhárom csoportmeccset többször is megkönnyeztem. Sűrű tehát az idei nyár, baba, fellépések, sportvilágesemények, plusz a szakdolgozat, ésatöbbi, ésatöbbi…

Ez tényleg zsúfoltnak hangzik…

Viszont, ha befejeztem a szakdolgozatot, végre foglalkozhatok a könyvemmel.

Milyen könyvet írsz?

Egy thriller-szerű regény lesz. Egy szépirodalmi vagy egyéb műnél számomra az a  legfontosabb, hogy izgalmas legyen. Azokat a könyveket tartom a legértékesebbnek, ami odaszegez. Korábban már több regényt is elkezdtem, de általában a hatvanadik-hetvenedik oldal környékén beütött egy jobb alapötlet. A mostani alapötletemnél azt érzem, hogy ez már tényleg az, amit évek óta kutatok, a jó hír számomra pedig az, hogy a korábbi próbálkozásaimból is tudok áthozni párbeszédeket, karaktereket, történetelemeket. Fontos számomra, hogy bizonytalanságban tartsam az olvasót, ez az én feszültségteremtő eszközöm. Azért is szeretek ilyesmit írni, mert magam sem tudom, hogy mi fog történni, így pontosan tudom, hogy a hozzám hasonló ízlésű és lelkületű olvasóknak úgy okozok örömet, hogy közben magam is jól mulatok.

Térjünk vissza pár gondolat erejéig az apaságra. Ilyennek képzelted a gyereknevelést?

Tudtam, hogy fantasztikus élmény lesz, de számomra is meglepő, hogy jobban bírom, mint reméltem. Fel voltam készülve a hullámvölgyekre, amikről más apukáktól hallottam. Valóban fárasztó éjszakánként három-négy alkalommal felkelni, ráadásul most kezdődik az aggódós rész, mikor mindent a szájába vesz, de nem érzem, hogy megterhelő lenne. Mivel ott voltam az öcsém, a húgom és az unokahúgom felcseperedésénél is, tisztában voltam, mi vár rám, de egyelőre a folyamatos álmatlanságon kívül csak szuperlatívuszokban vagyok képes akár hosszú-hosszú órákon át mesélni arról a kis Mini Me-ről, aki egy kis csoda. Nehéz eset amúgy, hiperaktív, mint az apja, kíváncsi, mint az anyja, nyolc kiló öntudat és vidámság, képtelen vagyok betelni vele.

Nemrég ért véget a Dumafüred Fesztivál. Milyen emlékeket őrzöl róla?

Mindkét alkalom emlékezetesre sikeredett, kalandosabb lejutással, mint azt reméltem. Hajdú Balázzsal sikerült halkított GPS-szel elindulnunk. Ezt persze már csak akkor vettük észre, miután túlhajtottunk egy olyan lehajtón, amin nem nagyon kellett volna, emiatt a nyomkövetőnk jelentős késést prognosztizált. Megijedtünk. Kétségbe estünk. Ekkor a GPS közölte velünk, hogy hajtsunk le az autópályáról. Egy perc múlva ránk szólt, hogy guruljunk le a főútról. Hirtelen már girbe-gurba kisutcákon találtuk magunkat Szántódon, amikor a GPS arra kért minket, hogy: „most pedig hajtsanak fel a kompra”. – A kompra??? Milyen kompra? – kiáltottunk fel csodálkozva. És tényleg ott volt egy komp, indulásra készen, füstölgő kéménnyel. Egy hely volt még a kompon, rágyorsítottunk, épphogy becsúsztunk rá, a rámpát szinte a csomagtartónkra engedték rá. Baluval annyira megilletődtünk, hogy az út során ki se mertünk szállni a kocsiból, ami nem csoda, hiszen öt perce még az autópályán száguldoztunk, most pedig már Szántód és Tihany között ringatóztunk a hullámokon. Csodával határos módon odaértünk. A második fellépésemen megismétlődött az adrenalinfröccs, ezúttal Pécs és Balatonfüred között. Itt azt a hibát követtem el, hogy a feleségem hívott, én pedig felvettem a telefonom, amin a GPS ment, így nem hallhattam, hogy Hőgyésznél jobbra kellett volna fordulnom… Itt ez egy kb. hatvan kilométeres kerülőt eredményezett, így itt is úgy érkeztem meg, hogy a színpadra lépésem és az autóból való kipattanásom között harminc másodperc telt el. De tanultam az esetből, a jövőben visszatérek a papíralapú térképhasználatra.

Hogy készülsz az őszre? Várható új produkció?

Hajdú Balázzsal tervezünk egy közös estet Kanapé címmel. Annyira szerettük mindketten a Kicsi a rakás című közös estünket, hogy úgy éreztük, folytatnunk kell. Ez a produkció még tesztüzemben van. Facebookon párszor teszteltük már élő közvetítésben, hogy mit szól hozzá a közönség, egyelőre biztatóak az eredmények. Ezen kívül műsoron marad az önálló estem, a Nem kell annyira akarni!, valamint a Színházak éjszakáján ismét visszatérek a Tabuk nélkülben, ami már tavaly is az egyik kedvencem volt.