Kőhalmi Zoltán legutóbbi kiskunlacházi fellépésén vészhelyzet alakult ki: negyed órára elment az áram. Teljes sötétség telepedett az előadóteremre, ám ő nem esett kétségbe. Interjú.

Hogyan nyugtattad meg a közönséget?
– Nekem a nézők nagyon nyugodtnak tűntek, főleg, hogy nem láttam belőlük semmit. Ráadásul rögtön foglalkozott velük a művelődési ház igazgatónője: mondott pár szót, és mindenkit biztosított róla, hogy van aggregátoruk. Ez engem nem nagyon nyugtatott meg, és talán nem kellett volna elárulnom a közönségnek, hogy nem tudom, mi az az aggregátor. Úgy hangzik, mintha valami veszélyes állat lenne vagy egy agresszív dolgozó, aki leüti azt, akinek nem tetszik az áramszünet. Mindenesetre megpróbáltam bekiabálni a termet, és szereztem egy zseblámpát egy ideges technikustól, akiről így kiderült, hogy sötétben is ugyanolyan ügyesen meg tud küzdeni az aggregátorral.

Milyen volt a zseblámpa, amit kaptál?
– Fekete. Ez egy elterjedt jelenség a zseblámpák világában, amit soha sem értettem, mivel ez az a tárgy, amit szinte kizárólag sötétben próbál az ember megkeresni. A fekete zseblámpát talán csak a fehér hólapáthoz tudnám hasonlítani. Szerintem újra kellene ezt gondolniuk a zseblámpafejlesztő-mérnököknek.

Gondolkozol egy hasonló beszerzésén?
– Mindenképpen be fogok szerezni egyet, csak lefestem neonzölden foszforeszkáló festékkel, lehetőleg még világosban. Egyébként nagyon hasznos tárgy, annál is inkább, mivel jóval könnyebb, mint egy aggregátor, amire az előző három kérdésed alatt rákerestem a neten.

Fogsz még valaha zseblámpa nélkül színpadra lépni?
– Azt hiszem, mostantól lecserélem a mikrofont zseblámpára. Ez a szituáció olyan jól működött Kiskunlacházán, hogy most tervezek egy Áramszünet című előadást. Megírok két-három poént, amit az elején elmondok, aztán elmegy az áram, utána meg már csak improvizálni kell.

Fel vagytok erre készítve különböző tréningekkel? Milyen hasonló veszélyhelyzetben volt már részed előadás közben?
– Egy külön alkalmazottat tartok azért, hogy tréningezzen, akárcsak Clouseau felügyelő a Rózsaszín párducban. Az emberemnek az a dolga, hogy a legváratlanabb pillanatban szabotálja el a fellépéseimet. Megrongálja az autómat, hogy elkéssek, nézőket itat le, akik céges rendezvényeken részegen bekiabálnak, vagy ellopja a poénjaimat, és odaadja más humoristáknak. De a legnagyobb veszélyben akkor voltam, amikor egyszer augusztus 20-án egy hajón léptem fel, és a tűzijáték során a lábam mellett landolt egy füstölő fémdoboz. Addig bele sem gondoltam, miket élhetnek át egy ilyen ünnepen a dunai halak.

Gyakorolsz otthon sötétben? Milyen tanácsaid vannak olyan standuposoknak, akik teljes sötétben szeretnének fellépni?
– Igen, rendszeresen gyakorolok sötétben tükör előtt, amióta Mogács kolléga mesélte, hogy egyszer fellépett sötétben a Vakok Intézetében, és csak percek után jött rá, hogy háttal áll a közönségnek.