Önálló estedet tavaly ősszel mutattad be. Hogy alakult az előadás azóta? Milyen a fogadtatása?

Az önálló estem fogadtatása eléggé pozitív, általában lelkes visszajelzéseket kapok olyanoktól, akik már látták. Az est anyaga előadásról előadásra változik, bár van egy szilárd váza, mégis az első előadásom és a legutóbbi között több ponton van eltérés: reagálok napi történésekre, vagy esetleg új inspirációk alapján emelek be az est témájába vágó részeket. Van pl. nem is egy olyan nézőm, aki már többször – egyikük már háromszor – eljött megnézni és azt mondta, hogy mindig talált benne újat.

Elmondásod szerint Aranyosi Péter hatására indultál el a pályán és neveztél be a Félőrültekre. mivel volt rád ilyen nagy hatással?

Az igazság az, hogy több inspirációs forrásom is volt, mivel rendszeres nézője voltam a kezdetektől a Dumaszínház előadásainak, de az tény, hogy az utolsó lökést éppen Péter egyik estje adta meg. Hogy konkrétan mivel volt rám ilyen hatással, arra már pontosan nem emlékszem, de nem is ez a lényeg. A műfaj tetszett nagyon, ez a „beszélek és szórakoztatok” dolog, és hát lássuk be, Peti nagyon erős ebben (nevet).

Fő foglalkozásod ügyvéd, ami nem mondható éppen könnyű szakmának. Hogy jut időd a fellépésekre?

Megoldom. Az ügyvédkedéssel együtt jár a rugalmas időbeosztás, ez adott esetben sokat segít.

A jog erősen racionális gondolkodást igényel, humoristaként pedig jó, ha elengeded magad és képtelen irányokba szárnyalhatnak a gondolataid. Mennyire nehéz számodra a váltás a két dolog között?

Néha nehéz, főleg, ha éppen munkából megyek fellépni, de általában pont az kapcsol ki, hogy esténként „elengedhetem” a másik oldalamat. Alapvetően nem válik élesen ketté a dolog, szoktam munka közben is az anyagaimon gondolkodni kikapcsolódásképpen, másfelől meg éppen a napokban kaptam felkérést egy munkajogi konferencián történő fellépésre, munkajoggal kapcsolatos anyaggal. Ebben, gondolom, szerepe van a szakmámnak.

Hogyan készülsz egy-egy előadásra? Szoktál még izgulni a fellépés előtt?

Fellépés előtt átgondolom az előadás vázát, megnézem, hogy az esetleges új ötleteket hova építem be. Aztán irány a színpad! Izgulni már nagyon ritkán szoktam, leginkább akkor, ha nagyon új anyaggal megyek fel, vagy esetleges TV-felvétel előtt. A még megmaradt lámpalázam leküzdésében sokat segített egy improvizációs társulat, a Hepp Színház, ahol én is tag vagyok és ahol improvizációs gyakorlatokon keresztül a legváratlanabb helyzetekre is fel lehet készülni, amiknek a színpadon is nagy hasznát veszem.

Mindezek mellett tudjuk, hogy a zene is fontos szerepet tölt be az életedben. Hogy éled ki ezt a vonzalmadat?

A bátyámmal és két barátommal van egy hobbizenekarunk, az a neve, hogy Mágenheim és ott, mint gitáros-énekes működök. Épp mostanában írtunk egy pár világslágert, amit előreláthatólag az ősz folyamán fogunk felvenni és aztán szétszórni a nagyvilágban.

Mi jelenti számodra a kikapcsolódást? Hogy telt a nyarad, merre voltál?

Április végén voltunk a párommal Párizsban. Jó volt, de még közel sem volt nyaralás érzete a dolognak, mert a négy nap alatt összesen volt 5 fok, sőt egyszer havazott is. Nyaralni még csak most megyünk augusztus végén. A kikapcsolódást – mivel látszik, hogy sok mindennel foglalkozom egyszerre – manapság leginkább az jelenti, ha nem kell csinálnom semmit, úgyhogy én legszívesebben olyan helyre megyek nyaralni, ahol nincs térerő vagy internet. Viszünk könyvet meg függőágyat, jön velünk a kutyánk, jókat eszünk-iszunk és ennyi – idén ilyen lesz. Nógrádországba megyünk, egy felújított parasztházat vettünk ki. Már alig várom.