A humorista az egy olyan szakma, ahol mindenki pályaelhagyó, mert ugye nincsen humorista iskola, ahol tanulsz sokat, levizsgázol és kapsz egy papírt arról, hogy te vicces vagy

– mesélte arról, hogy már a stand up szakma megköveteli a pályaelhagyást. És hogy az előadás az ő története lesz-e? A válasz igen, mert Kőhalmi Zoltán mindig azt meséli, ami ő és ami vele történik.

A tanulás olyan téma, ami így vagy úgy, de mindenkit érint, megkerülhetetlen.

A műsor kiindulópontja még, hogy az embereket tizenévesen kényszerítik arra, hogy eldöntsék: mit csináljanak majd megélhetésszerűen a felnőtt életükben. Azt igyekszik majd felfejteni, hogy mire tanít az iskola, hogy mire kéne tanítson.

A nézőre váró számtalan újdonságról beszél:

Én úgy vagyok építész, hogy egy percig nem dolgoztam a szakmában, viszont egy ötéves képzést sikerült 10 év alatt elvégeznem. Fél év után mondtam a szüleimnek, hogy én átmennék valami humánabbra. Ők azt mondták, hogy ha már ennyi ideje tanulom akkor fejezzem már be. Nem gondolták, hogy még 9 és fél év gyötrelem lesz. Irdatlan mennyiségű időt töltöttem valami olyannal, amit nem használok.

– meséli.

Mert milyen is lenne egy világ, ahol csak azt használjuk, amit tanultunk? És milyen lenne egy olyan világ, ahol mindenki az lesz, ami kisgyerekként szeretett volna lenni?

És ha mindenki úgy beszélne, ahogy hozzá beszéltek az iskolában? Mi az hogy humán és reál? Hogy kerül a természettudományok közé, egy kalapba a birkatenyésztés és a csillagászat? Segít a túlélésben az elsős tanszercsomag?

És talán a legfontosabb: mi értelme van a színes rudak készletének?

Premier: 2017. november 4., főpróba: október 31.