Az, hogy a stand-up comedy csak az elmúlt 1-2 évtizedben lett közismert és közkedvelt, nem jelenti azt, hogy új műfajról van szó.

Sokan nem is sejtik, hogy a humor ezen formája több mint ezeréves múltra tekint vissza. Még szerencse, hogy a történelem során fennmaradtak olyan képi emlékek, amelyek bizonyítják, hogy a műfaj emberemlékezet óta köztünk van.

A honfoglalás környékén még a mai lovas színházakhoz hasonló módon a nyeregben ülve kacagtattak a humoristák. (A magyar standup-osok jellegzetessége az volt, hogy a lóról hátrafelé lőtték le a poénokat). Akkoriban a nézők még annyira tisztelték a mókamestereket, hogy az előadás végén nem a humorista hajolt meg, hanem a közönség.

A XIX. században a közönség a lakásszínházakban találkozhatott a humor jeles képviselőivel. A stand up-ban ekkor még a chippendale show-k elemeit is fel lehetett fedezni.

Az orosz stand-up comedy a gyárakban alakult ki, ekkor a poénok céltáblái még nem a celebek és az internetes közösségi oldalak bejegyzései voltak, hanem a burzsoázia és az imperializmus.

Kevesen tudják, de Vekerdy Tamás is humoristaként kezdte a pályáját, a nevéhez fűződik az agrár stand-up comedy műfajának megteremtése. A képen kezdeti szárnypróbálgatásait láthatjuk, a kisszámú közönség ekkor még nem kacagott felhőtlenül.

A jelenlegihez hasonlító stand up comedy a hatvanas években alakult ki, ekkor kezdtek az emberek kiállni saját önálló estekkel a közönség elé, csak eleinte még igen szégyellősek voltak.