Ha épp ráérsz, iskolában tanítasz. Milyen az érettségi időszak?

Szuper! Bevezetném iskolán kívül is. A 12-sek leérettségiznek, és meglesz a papírjuk ahhoz, hogy további papírokat szerezhessenek. Az alattuk levő osztályoknak pedig vagy be sem kell járniuk vagy mindenféle programokon vesznek részt. Nálunk az utóbbi a helyzet. Hétfőn a Szabó Ervin könyvtárban voltam egy osztállyal, ahol sok érdekességet mondtak nekünk az ott dolgozók. Például, hogy nem tudták, hogy jövünk.
Tanárként és diákként is felüdülés elhagyni kicsit a tantermek monotonitását, és új vizek felé evezni. Lesz itt még Margitsziget, Normafa és úgy tudom, hogy a Parlament is fent van a lehetséges célpontok listáján.

Azért bent voltál az iskolában is?

Természetesen volt dolgom az írásbeliken is: ha kellett, folyosót ügyeltem, ha pedig arra volt szükség, bent a teremben tartottam a frontot.

Szigorú tanár vagy? Mennyire vesznek komolyan a diákok?

Nem hiszem, hogy szigorú lennék, bár erről a diákokat kellene megkérdezni. Meg arról is, hogy komolyan vesznek-e. Azt mondjuk nagyon nem szeretem, ha kimennek óra közben a büfébe, és nekem nem hoznak semmit. Mindenesetre a raktározás gyakorlatát nem lehet félvállról venni. Elég csak megnézni a youtube-on pár „forklift accidents”-es videót. Egy rossz mozdulat, aztán dőlnek a dobozok, meg minden.

A Facebookon megjelent egy gyönyörű lírai költeményed egy kemény kenyérről. Mióta foglalkozol költészettel?

Komolyabban költészettel tegnap óta foglalkozom. Bár már gimiben is írogattam órákon, 96-tól. Akkor még nem voltak okostelefonok, így lapra írtam őket. Szeretem így kifejezni magam, de csak néha, mert eleve nincs túl nagy szókincsem, így tudom, hogy számomra a versírás véges. De semmit nem jó túl gyakran csinálni, kivétel ez alól talán a lélegzés és a teniszezés. Bár utóbbit nem szoktam művelni.

Kanapé és Four Stars: két egymást követő napon két dumaszínházas fellépés: melyiket miért szereted? Ismétled magad vagy teljesen eltérő a két műsorod?

Eduval fellépni mindig különleges élmény. Olyasmi ez, mint a random trip, annyi különbséggel, hogy mi csak ketten vagyunk, mindig ugyanaz a felállás, és nem zenélünk. Együtt vagyunk a színpadon, imádok Edu sztorijaira reagálni. Persze, ha szóhoz jutok. Savazni is szoktuk egymást, egyszer kicsit össze is vesztünk, de ennyi belefér. Mindenesetre elég nagy szabadságfaktorral bír a műsorunk, sok improvizációval.
A Four Stars, az sima stand-up, egyedül, de felváltva másik három humoristával, ugye ezért Four Stars a neve, ha jól sejtem. Itt fogok mesélni az éppen zajló érettségiről. Kiderül például, miért adtam vissza az egyik srác dolgozatát, hogy nézze még át. De azt is el tudom mondani, hogy miket láttam a folyosón, miközben ügyeltem. Gondolhatod.