T.E.:Mi lesz a mi kis planétánk következő szeglete, amit meghódítasz, mikor fog mindez megtörténni és hogyan készülsz rá?
B.S.:Legközelebb Dabasra fogok menni, ahol a Dumaszínházzal lépek fel. Komolyabbra fordítva a szót, rengeteg tervem van a jövőre: legjobban egy ázsiai utazás izgat, azon belül is a Himalája, de ehhez még nagyon sok segítséget kell kapnom. Szibériában és Japánban korábban már voltam, de India és Tibet eddig kimaradt, amit most ősszel szeretnék bepótolni, ha a Jóisten és a „Jóakaróim” is megsegítenek. A hegymászással azonban hadilábon állok, hiszen szentesi vagyok és Szentes legmagasabb pontja a tizenöt emeletes épület, úgyhogy azt tervezem, egyből a hegy tetején fogok kezdeni, hogy csak lefelé kelljen jönnöm. Minden ilyen kaland előtt mentálisan próbálok felkészülni, hogy ne érjenek váratlan dolgok, de fogalmam sincs, milyen hatással lesz a szervezetemre a magasság és a hegymászás, mert még lépcsőzni is utálok. Ettől függetlenül nagyon bízom benne, hogy pozitív hatással lesz rám a természet és építő jellegűnek bizonyul az utazás.
T.E.:Mint tudjuk, van neked egy bűvészzseni fiad, akivel van egy közös estetek, a Badár & Badár, ahol a stand-up és a bűvészet műfajai szökdelnek kézen fogva. Néhány alkalommal találkoztam már Badár Tomival, és azóta sem tudok rendesen aludni. Rengeteg éjszakát virrasztottam át azon töprengve, hogy vajon hogy csinálja. Téged nem őrjít meg, hogy még neked sem árulja el a trükkjeit?
B.S.:Valóban nem árulja el a trükköket, amit sokan nem hisznek el nekem, de szerintem pont így van jól. Pont azt szeretem, hogy hatással van rám a műsor. Szeretem megélni a csodát, amit a bűvészet nyújt. Ha ismerném a mutatványok titkát, valószínűleg már nem is érdekelne ennyire, mint így. Úgy gondolom ez így természetes és nem kell mindennek ismerni a belső mechanizmusát. Hogy mást ne mondjak, egy mosógépet sem szedünk szét, hogy megnézzük, hogyan működik. De ugyanez igaz egy autóra is: csak beleülünk és élvezzük a sebességet, azt hogy zajtalanul megy és kanyarodik, ha elfordítjuk a kormányt. Azon, hogy a gyárban mivel érték el mindezt, nem gondolkodik az ember nap, mint nap. Ugyanígy vagyok a fiam bűvészmutatványaival is, csak élvezni szeretem őket, és nem érdekel, hogyan készülnek. Egyébként élvezem, hogy mindenkinél hamarabb nézhetek meg egy új trükköt, sőt néha magam követelem, hogy mutassa meg ezt vagy azt, mert természetesen vannak már kedvenceim. Ugyanakkor persze megbolondít a tudat, hogy nem tudom, hogy került a kezem közé az a lap, de jól titkolom. Ez egy ilyen művész-mazoizmus.
