Hadházi ismét rá osztotta a műsorvezető szerepét, ezért ő vette birtokba először a színpadot, mintegy előkészítve a közönség nevetőizmait a későbbi hatalmas igénybevételre. A felvezetőben elmondta, hogy már a második Hadházi estben közreműködik. „A Humorkabaré visszatér2-nél megígértük a nézőknek, hogy siker esetén megcsináljuk az első részt – hát íme, ez az, csak más lett a címe” – mondta.

A pár perces bemelegítő után aztán Bellus felkonferálta Hadházi Lászlót, akit érezhetően a közönség már nagyon várt. A humorista játszi könnyedséggel vezetett bennünket a szórakoztató, sokszor könnyfakasztóan röhejes történetek segítségével, mígnem elérkeztünk a fő kérdésekhez: „Mit csinálnának a férfiak, ha egy napra nők lehetnének? és fordítva, „Mit tennének meg a gyengébbik nem képviselői férfiként?” A reakciókból úgy tűnt, ezek a kérdések nem csak Hadházit érdeklik… A teremben körülnézve azt tapasztaltam, mindenki kicsit magára ismer a sztorikban. Erre volt bizonyíték, hogy a környezetünkben ülők is sűrűn bökdösték párjukat, miközben hiénát megszégyenítő kacagással csapkodták térdeiket. Persze nem szeretném lelőni a poénokat…

A két órás műsor, nagyjából egy húsz perces szünettel ment le, ami arra tökéletes volt, hogy kis időre mentesítse az arc- és hasizmainkat, hogy aztán újult erővel nézhessünk szembe a folytatással.

Újabb egy óra után, a műsor végén még mindig nem akartuk leengedni Hadházit a színpadról és talán nem is tesszük, ha nem segít ebben neki egy aznap délután írt remek, „közönséghazaküldő-dal” – amit Bellus István, később Hadházival kiegészülve adott elő, ezzel vetve véget a móka, kacagásnak.

A Humorkabaré visszatérése sikeres volt, és bármi legyen is a címe, egy biztos, Nekünk áll a László, és reméljük, még sokáig…