Elég széles skálán mozgott az érdeklődésed, míg végül humorista lettél. Ehhez a pályához sem a papi, sem a tanári pálya nem áll igazán közel, a jogiról nem is beszélve… Hogyan sodort az élet mégis erre az útra?

Mindig is exhibicionista voltam, és jogi diplomával a zsebemben is azért mentem vissza az egyetemre tanítani, mert nem tudtam annál szabadabb életet elképzelni, mint hogy kedvemre kutatgatok-szöszögök-olvasok, aztán amit megtudtam, azt csillogó szemű joghallgatólányoknak előadjam a katedráról. De a sors mégis adott egy még szabadabb és kalandosabb pályát. Hétvégi hobbiként indult a humor, akkor még nem éreztem a tétjét és a perspektíváját, aztán két év múlva azon kaptam magam, hogy ha rendesen akarom csinálni az egyik munkát, akkor el kell engednem a másikat. Választanom kellett, és eddig úgy tűnik, nem választottam rosszul.

Szövögettél újságírói, írói terveket – meg is jelent 2 regényed, ezen kívül a Munkaügyek című szituációs sorozat egyik forgatókönyvírója vagy. Az utóbbi években 2 önálló esttel jelentkeztél, miközben több produkcióban vagy jelen folyamatosan a színpadon. Hogyan lehet ennyi mindent egyszerre csinálni?

Pont azért tudok ennyi mindent csinálni, mert egyszerre csinálom őket. Ha csak egy dologra összpontosítanék, akkor két jó ötlet között elég sokat kellene malmoznom, így viszont az ötletek folyamatosan jönnek, nekem pedig csak megfelelő fakkokba kell őket rendeznem. Ráadásul sokszor az egyik projekt szüli a másik ötletét. Már most is rengeteg ötletem van, amelyek a következő két-három év produkciói lesznek.

A stand-uphoz azért nem elég, ha valaki vicceseket mond. A közönség reakciója tovább alakítja a produkciót?

Igen, az anyagaink élnek. Én hiába találom ki az íróasztal fölött, hogy min nevet majd a közönség, mert a nézők úgyis azon nevetnek, amin akarnak. Így aztán jöhet az átírás, a csiszolás vagy egy jól sikerült színpadi improvizáció visszaidézése és beépítése – a műsorokat én írom, de a nézők szerkesztik.

Vannak a fejedben szövegpanelek arra az esetre, ha az éppen aktuális közönség nem annyira vevő egy-egy részre?

Igen, több órányi műsor van a fejemben, egyetemi oktatóként pedig már megtanultam többfelé figyelni beszéd közben, így azonnal tudok váltani vagy akár menekülni a beton-biztos anyagok bunkerébe. De a biztonság egyáltalán nem izgalmas, úgyhogy én inkább kísérletezem és kockáztatok. Rövid távon nem biztos, hogy ez a legokosabb stratégia, hosszú távon viszont ebből több jó anyag születik, mint a biztos panelekhez való görcsös ragaszkodásból.

Mikor mondod egy önálló estedre, hogy készen van?

Soha. Mindig csiszolódik, mindig alakul és mindig kerekedik. Én abban hiszek, hogy egy önálló est nem attól önálló, hogy végig csak egy stand-upos beszél, hanem attól, ha van központi témája, magva, íve, üzenete, visszatérő dramaturgiai elemei, amelyek egyre erősítik egymást. És mire ez mind kikristályosodik, addigra akár két év is eltelhet a premiertől számítva.

„Hobbigitáros” vagy, de nemrég született egy produkció, amiben többféle gitáron is játszol. Ebben Janklovics Péterrel és Illés Ferenccel álltok színpadra. Hogyan vettétek erre rá Ferit, aki a te szavaiddal élve, tényleg tud gitározni?

Ferit némi iróniával úgy szoktuk bemutatni, hogy Magyarország egyik gitárosa, de valójában nagyon virtuóz játékos egy nagyon egyedi műfajban, a jazz manouche-ban. Emellett pedig ő is egy igazi őrült a szó legjobb értelmében. Ő tanított gitározni, amikor kitaláltam a Duma Swinget. Az ötlet megvan, gondoltam, már csak kell szerezni valakit, aki tud zenélni, és valakit, aki tud énekelni. Így jött létre a trió az énekesből, a gitárosból és belőlem.

Hamarosan itt a DumaFüred fesztivál, milyen produkciókban láthat majd a közönség?

Lesz Duma Swing, és nyugodt szívvel állíthatom, olyan őrületet láthatnak a nézők, amilyet álmukban sem; lesz Roast, ahol amellett, hogy Gangxsta Zoltán művész urat állítjuk pellengérre, mi is megkapjuk a magunkét egymástól; lesz Dumakabaré, ami a tőlünk megszokott színvonalú rádiókabarés jelenetek és stand-upok helyben sütött, ropogós darabjait tartalmazza; és lesz a jó öreg Duma Jam, ahol három elmebeteg másfél óráig tartja szóval egymást és a közönséget.

A munka mellett jut azért még időd a kikapcsolódásra, nyaralásra?

Igen, sőt. Mi a családdal mindig júniusban nyaralunk, így elkerüljük a kánikulát és a tömeget, és már a nyár legelején visszalassulunk.