Katonaság helyett polgári szolgálatot teljesített. Tíz éve a Dumaszínház tagja és a Showder Klub egyik állandó fellépője.

Azt olvastam valahol, hogy szereted az operát, időnként énekelsz a paródiáidban is, nem is rosszul… Hogyan lett belőled humorista?

Valóban, ha lazítani szeretnék, az opera kikapcsol. Akárcsak a nevetés. Ugyanakkor mindig érdekelt, hogy milyen lehet a barikád másik oldalán: szórakozás helyett a szórakoztatás. Így hát kerestem a lehetőségeket, és szerencsére tíz évvel ezelőtt megláttam a Dumaszínház felhívását, amiben fellépőket toboroztak. Azóta is együtt dolgozunk.

Legtöbbször politikusokat parodizálsz, van közöttük kedvenced?

Mindig az a kedvencem, amelyiket a közönség a legjobban fogadja. Így ez fellépésről fellépésre is változhat. De sok olyan kedvencem van, akin nagyon jól szórakozom, ha megnézek egy-egy vele készült interjút. Mulatságosak a választási kampányfilmek is, ahogy próbálják magukat eladni a választóknak, néha ijesztően gagyi stílusban.

Hogyan választod ki a parodizálandó személyt, figurát?

Fontos, hogy karakteres, karikírozható jegyekkel rendelkező egyén legyen, illetve az, hogy sokan ismerjék. Találkoztam már olyan parodistával, aki a rokonait meg az ismerőseit is utánozta a műsorában, de a közönség őket nem ismerte, ezért azokon nem tudott úgy szórakozni.

Ebben a témában naprakésznek kell lenni, követed a legfrissebb híreket?

Igen, bár az aktualitásokkal foglalkozó humor helye ma már inkább az internet. Ha feltűnik egy szakállas transzvesztita vagy egy harapós focista, mire este felmegyek a színpadra, addigra már 8-10 poén is körbement róluk a neten. Csak elcsépelt lesz, ha én is ezzel jövök, avagy annyira jót kell mondanom róluk, hogy üsse az összes addigit.

A mai humorban egyre kevésbé van jelen a politika. Mi az oka szerinted?

Az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a közéleti visszásságok pellengérre állítása már nem jelent akkora izgalmat, mint mondjuk a múlt rendszerben, amikor bizonyos dolgokat csak a kabaréban lehetett kimondani, ahol össze lehetett kacsintani. Ma már ezer fórumon bárki szóvá teheti a közéleti problémákat, neten is, betelefonálós műsorokban, így már nincs semmi pikantériája, ha a humorista is kimondja. Azt vettem észre, hogy a mai közönség inkább a személyes történetekre, a magánember egyéni élményeire vevő jobban. Mintha pont azért jönnének a kabaréba, hogy az őket kiábrándító közéletet, politikát kint hagyják, elfelejtsék egy időre.

Volt már valamilyen visszajelzés olyan hírességektől, politikusoktól, akik a paródiáidban szerepelnek?

Mikor a volt gimnáziumomban az iskolaújság számára készített interjút velem az egyik végzős hallgató, meglepően sokat kérdezgetett a politikus-paródiákról, a műsorom közéleti részeiről. Egy idő után visszakérdeztem, hogy ez miért izgatja ennyire, mire elárulta, hogy rokona Gyurcsány Ferencnek. Azt állította róla, hogy követi a munkásságom, és hogy a családi összejöveteleken téma vagyok.

Eddig nem fogalmazódott meg benned az igény egy önálló estre?

Többen is kérdezték ezt tőlem mostanában, sőt a Dumaszínház is felvetette. Kétségtelen, hogy ebben a szakmában az a csúcs: színvonalasan kitölteni 90-100 percet úgy, hogy csak miattad ment be a közönség. Ez nagy felelősség, jelenleg még nem érzem késznek magam a feladatra. De a közös esteket nagyon élvezem. Ezek legtöbbször a vidéki Dumaszínház fellépéseken valósulnak meg, olyankor az is jó, hogy nem vagy egyedül, mindig van egy kolléga, akivel meg lehet osztani az élményt.

Hamarosan itt a DumaFüred fesztivál, ott miben láthatunk?

Július 28-án a rendhagyó Duma Maratonon, ahol egy tucat fellépő adja egymásnak a mikrofont, 10 perces számokat villantva. Illetve augusztus 2-án, a Dumaszínház által All Stars-ra keresztelt esten, ahol Lászlóval, Zoltánnal és Ádámmal igyekszünk elvarázsolni a nézőket.