Január 14-én tér vissza a Kompót Dumaklub színpadára az újdonsült apuka, Tóth Edu, akivel nem csak a babázás örömeiről beszélgettünk…

Hogyan teltek az ünnepek?

Mivel a Feleségem január 4-re volt kiírva, igen izgalmasra sikeredett számomra az év utolsó hete. Drukkoltam, hogy a kisfiúnk ne szenteste érkezzen meg, mert nem szerettem volna, ha szegénykémnek összekeveredik a Mennyből az angyal a Happy birthday to you-val, utána pedig azért szorítottam, hogy a barátai ne a szilveszteri bulin köszöntsék majd fel. Mire január elsején hajnalban fújtam egy nagyot, hogy mindkét ünnepet átvészeltük, az asszonykám is fújt egy nagyot, csak ő sokkal többet, 04:06-kor már indultunk is szülni, utunkat a kórházba petárdahegyek és tűzijáték szegélyezte, a csöppség pedig 11:29-kor már az ölemben pislogott csodálkozva, hogy mi is ez az egész. Persze csak miután jól kidühöngte magát, amiért kikapták arról a kellemes kis helyről. Az én kisfiam különben sem kedveli, ha macerálják, még szerencse, hogy nem ő lett az év első babája, egyelőre még nem az a híradóban szívesen szereplő típus.

Mi volt eddig a legfurcsább szilveszteri élményed?

Ami most először eszembe jut, az az 1999-es, amikor is tizenhét esztendősen, az ezredforduló estéjén, a pécsi barátaimmal egy nagyobb szabású házibuliba voltunk hivatalosak. Petya barátom szolgálta a talpalávalót, mi pedig segítettünk odavinni neki a hozzávalókat. Én egy hatalmas diszkógömböt kaptam. Útközben sajnos belénk kötöttek, dulakodás kezdődött, én pedig legurultam egy dombon. A gatyám és a dzsekim kiszakadt, mindenem füves és sáros lett, de csodával határos módon a tükörből készült bulikellék túlélte. Később érkeztem meg, mint a többiek, akik már aggódtak, mert még nem volt mobiltelefonom. Hangos ováció fogadott, hősként fogadtak a házibuli résztvevői, én pedig a nagy sütkérezésben nem vettem észre az előszobában egy táskát… Megbotlottam benne, majd a kezemben lévő diszkógömböt több ezer apró darabra törtem.

Nemrég apuka lettél, hatalmas változás ez az ember életében. Felborította a napjaid rendjét? 

Sejtettem, hogy az apává válás egy katartikus állapot, de erre a konstans endorfinfröccs-zuhatagra nem számítottam. Olyan, mint életem bulija, csak ez már hat napja tart, és állítólag nem igazán lesz vége. Természetesen minden borult, amióta ez a három és fél kilós pöttöm átvette a hatalmat, de már most meg tudok különböztetni bizonyos sírásfajtákat, ami sokat segít. Eddig a párommal kiválóan működünk csapatként, amíg ő megeteti a kis farkaskölyköt, addig én ledőlök húsz percre, vagy amikor nála üt be a végkimerülés, akkor én nézem meg a youtube-on, hogyan kell pelenkázni, ésatöbbi, ésatöbbi..

Ezek szerint kiveszed a részed a baba körüli napi teendőkből…

Igeeen! Nincs kézügyességem, ezért az öltöztetés, a pelenkázás és a fürdetés a gyenge pontjaim, de például komoly eredményeket tudok elérni büfiztetésben és altatásban, melyet annak köszönhetek, hogy az unokahúgom, a húgom és az öcsém csecsemőkorának is aktív résztvevője lehettem, így a tapasztalataimnak köszönhetően pontosan tudom, mikor kell teljes sötétségben bedobni egy Six Blade Knife-ot a Dire Straitstől dörmögős aláfestéssel, vagy félhomályban dúdolva egy Teardrop-ot a Massive Attacktól. Altatásban szerintem rajta vagyok a világranglistán.

A műsorod is új “babás” résszel bővül majd?

Az idei első önálló estemet biztosan megkínálom majd egy olyan új húsz-huszonöt perccel, mely az elmúlt napok termése, mindemellett az emelkedett lelkiállapot, a kizökkenés és a megváltozott perspektívák nekem mindig is segítettek az új szösszök kialakulásában, így lehet számítani friss babás és nem babás anyagokra is.

A szabadság után hamarosan visszatérsz a színpadra. Miben láthat a közönség januárban?

Január 14-től elég nehéz lesz kirobbantani a Kompót DumaKlubból. Az Azonnal műhely című önálló estemmel indul az évem, aztán 15-én debütálok az új Roast-ban. Január 17-én örömzene Hajdú Balázzsal, 22-én és 29-én a jó öreg, odapörkölős Tabu est, 31-én pedig, akik angol nyelven szeretnének stand up comedy-t látni és hallani, nos nekik a Jammin’ in Budapest estet tudom ajánlani, ahol Felméri Péter és Dave Thompson urakkal zárjuk ezt a hónapot.