Munkatársairól mindig szívesen mesél a Dumaszínházban „Ricsifiú”, azaz Kertész Ricsi…

– Február 11-én újra az önálló esteddel lépsz a Dumaszínház közönsége elé, milyen tapasztalataid vannak?

– Lassan két éve mennek az önálló estjeim, de soha sincs két egyforma. Mindig változik. Elmesélek egy két újabb történetet, a régiek kiesnek. A lényeg, hogy értsék, meg lássák, hogy miként mennek a dolgok mifelénk Szabolcsban. És bevallom, szeretem csinálni. Egyrészt, mer legalább tudok mit mondani otthon arról, hogy hol vagyok, másrészt, mert észrevettem, hogy könnyebb lökni a sódert a számmal, mint lapátolni a kezemmel. És úgy látom, a közönség is élvezi!

– Csapatjátékosnak, vagy magányos farkasnak tartod inkább magad?

-A színpadon? A világot jelentő laminált padlóra gondolsz a Kompótban? Hát ott egyedül vagyok! De van társaságom. A közönség. Nekem ők a beszélgető társaim… Meg szoktam vinni magammal sztárvendégeket. Mindig viszek magammal egy kis szatmári szilvát, van nálam egy kis friss tepertő, meg mostanában el szoktam vinni magammal a Lacit.

– Lacit?

– Laci a kávéfőző! Teljes nevén Szarvasi László, a kotyogós. A feleségem nagy becsben tartott régi kávéfőzője… Nagyon jó történeteim vannak róla. Miközben mesélem, főzök egy kávét, aki a legjobban tapsol, annak adom oda.

– Milyen témák mentén állnak össze a műsoraid?

– A fő téma a fusi, az életben maradás és a túlélési praktikák. Hogy miből van a plusz munka, meg a mellékes. A másik fontos átbeszélni való a kocsma – és ami épp ott aktuális.

– Épp a fusizás?

– A fusi az élet értelme! Két okból: kell a pénz, meg a sikerélmény! Ha elromlik valami, először megjavítjuk magunk – sikerül, ahogy sikerül. Ha megússzuk sérülés nélkül, már spóroltunk! Az ember alkotói vénáját fejlesztik az ilyen próbálkozások, a fenyőfa talpba faragásától kezdve az otthoni autótuningolásig. Az is lehet, hogy a fusizás tulajdonképpen egy extrém sport.

– Te, mint „vidéki temetkezési vállalkozó” mivel fusizol?

– Hát nem azzal, hogy eltemetgetek ide-oda ezt, azt. Sajnos odavágott a válság a vállalkozásnak. A temető haldoklik… De tavaly nyáron például belevágtam a vattacukor bizniszbe! Én magam csináltam a vattacukor gépet egy Hajdú centrifugából, meg egy villanyrezsó cekászából. Csak sajnos a búcsúban történt egy kis malőr a cukorutántöltő automatikával.

– Micsoda?

– Beborult tíz kiló cukor és egy perc alatt bebábozódtam.

– És hogy élted túl?

– Gyere el és megtudod!