Hány lakója lesz hazánknak 2100-ban? Hány órát beszélt Jézus? Mennyi alkoholt iszunk? Lesz-e tömegnyomor a földi paradicsomban? Mekkora Magyarország a Világegyetemhez képest? Hány barátja van valakinek átlagosan? És a facebookon? Érdemes-e jónak lenni? 

Alig egy hónapja, november 14-én mutatta be Litkai Gergely új önálló estjét, a Számokat, melyben nagy kérdésekre keresi a válaszokat. A december 13-án – Luca napján – újra jelentkező műsor boszorkányok ellen nem hatásos ugyan, de garantáltan gondolkodásra késztető.

Mi adta az új est ötletét?

Nagyon sokszor találkozom mostanában olyan véleménnyel, aminek nincs semmilyen ténybeli alapja. Érzések, tévhitek, hallomások, összesküvés-elméletek keveregnek az emberek fejében, ezért gondoltam, hogy én a lehető legtisztább forráshoz nyúlok, a számokhoz.

Nekem a számok a gondolkodást jelentik, és ebben az esetben is ezen van a hangsúly. A nézőket közös gondolkodásra hívom, amin persze sokat lehet nevetni.

Azok közé tartozol, akit lenyűgöznek a statisztikai adatok? Szívesen használod őket? 

Nem nyűgöznek le a statisztikai adatok, de sokszor néhány szám jobban megmutatja egy jelenség, vagy probléma gyökerét, mint azt hosszas fejtegetések teszik. Vegyük például azt, hogy a Földön például összesen 300.000 csimpánz él, tehát elég kicsi az esélyük, hogy elfoglalják rövid időn belül az egész planétát, ahogy ezt a Majmok bolygójában teszik.

Mi volt a helyzet gyerekként a matekkal?

Nem voltam kiemelkedő matematikából, de ugyanúgy az alapkészségek részének gondolom, mint hogy valaki tud rendesen olvasni vagy írni. Nekem mindig furcsa volt, ha valaki azzal dicsekedett, hogy ő egy szót nem ért a matematikából. Ha nem értjük a matematikát a világ megismerésének nagy részéről lemondunk.

Tanárszülők gyermekeként kötelező volt jól tanulni?

Nem, nem volt ilyen elvárás, de örültek, hogy jól tanulok. Még manapság is szeretek új ismereteket belezsúfolni a fejembe, mert ha sokféle ismeret kavarog benne, abból mindig születik valami érdekes.