Milyen új elemek, változások voltak láthatók a Duma Swing május 29-ei előadásában?

KAP: Új elemként a 29-ei előadásban két új dalt szerepeltettünk: az egyik a Tisztelet c. rapszám volt, a másik pedig egy Reggae-egyveleg.

Bár, hogy mi az új elem, az relatív: általában úgy működik a produkció, hogy egyik előadáson bedobunk valami újat, ami általában felemásan sikerül,

a következő előadáson pedig ugyanezt rendesen összepróbálva újra előadjuk – ilyen elemek is voltak, például a Buffalo Country Men című nótánk,

amit már harmadszorra próbáltunk normálisan előadni, és ez végre 29-én sikerült is.

Janklovics Péter: Talán a reggae-egyveleg. De az is volt már, csak akkor nem sikerült. Mondjuk 29-én se elsőre… Vagy amikor pánsípnak használtam

az üres üvegeket. Amúgy eléggé improvizatív előadás a Swing, sosem ugyanaz.

Illés Ferenc: Szinte minden előadáson tesztelünk “élesben” egy-egy új ötletet, amit később véglegesen beépítünk a műsorba. Ezeken kívül mindig elég sok

az improvizatív elem, így végül sosincs két egyforma előadás. A konkrétumokért muszáj megnézni az előadást! 😀

Állítólag terveztetek egy videoklipet, amibe belerakjátok az összes agyonhasznált trükköt, amiket az előadók használtak eddig.

Milyen zenéhez készültök ezt megcsinálni, és mikorra várható?

KAP: Igen, volt egy ilyen kósza ötletünk, de ezen a kidolgozottsági fokon meg is akadt. Viszont nagyon sok nótához szeretnénk klipet forgatni:

egy éve készülünk a Hablegény-klipre, szeretnénk egy igazi Tesco-parkolós Buffalo-klipet, és az én fejemben van még egy harmadik klip is, amivel

a jövő évi Euróvíziót céloznánk meg.

J.P.: Ki állította??? Én mindenesetre nem tudok róla. Ja, egyszer talán KAP mondta egy előadáson. Biztos csak viccelt, nem kell komolyan venni.

I.F.: Több videoklip ötlete is megszületett már, pl nyáron forgatjuk a “Balatoni Hablegény” című saját nótánkat, de az említett kliséket felvonultató

klip is egy saját szerzeményből fog megszületni.

Szóba került már, hogy lesz egy új tag a csapatban, vagy maradtok az eddigi jól bevált triónál?

KAP: Állandóan szóba kerül, mindig van valaki, aki csatlakozna. A Dumaszínház egyik hangosítója jelentkezett már, hogy ő trombitázik, egy online újság

vezetője – és profi dobos – szólt, hogy szívesen dobolna nekünk. Valahogy gusztust csinálunk az embereknek a muzsikához, de egyelőre maradunk trió, mert

éppen azt akarjuk megmutatni, hogy ilyen kevés ember is tud jó hangulatot csinálni.

J.P.: Dehogy került!!! Így is túl sokan vagyunk. Illetve amiket játszunk, azt meg tudjuk oldani hárman is. Sőt.

I.F.: Főleg az elején volt ez kérdés, mert szerettük volna teljesebbé tenni a zenei élményt is, amelyet esetleg egy dobbal vagy nagybőgővel kiegészülve

érhettünk volna el. Azonban KAP egy napon beállított a próbánkra egy gitárszinti nevű kütyüvel, amivel szinte bármilyen hangszer hangját képesek vagyunk

prezentálni. 🙂 Egyébiránt hármunk között tökéletes az összhang, ezért is tud folyamatosan fejlődni a produkció.

Hogy alakult ki egyáltalán, hogy pont ti hárman verődjetek össze egy zenekarba?

KAP: Az én elvetemült ötletem volt. Illés Feri már bő egy éve avatott be a Jazz Manouche rejtelmeibe, amikor úgy éreztem, ezt meg kellene mutatni

színpadon is, viszont énekelni nem tudok. A Dumakoncertes időszakban azonban hosszú évekig nézhettem, ahogy mellettem a színpadon Janklovics Péter

kiereszti a hangját és az agymenéseit, így nem is volt kérdés, hogy egy ilyen jó hangú őrült kell a sikerhez.

J.P.: KAP-nak volt az ötlete, mivel Feritől tanult Manouche-gitározni, és egy-egy rádiókabaréba írt is ilyen számot(Hablegény, Levél a Mikulásnak),

hogy kellene csinálni egy egész estés dolgot. Énekelni nem tud, ezért felhívott engem. 😀 Viccen kívül, KAP-é volt az ötlet, én a hívásra nagyon

szívesen mentem, hiszen minden társas ökörködésben szívesen veszek részt, Feri pedig tényleg tud zenélni, ami egy zenés produkcióban nem hátrány.

Néhány előadás után láttuk, hogy működik, majd bejött a képbe a looper, később a gitárszinti is, úgy érzem, megállíthatatlanok vagyunk. 🙂

I.F.: KAP ötlete alapján született maga a produkció. Összejárogattunk gitározni, mert jazz manouche-t tanult tőlem az elején. Kerestünk egy kellőképpen

“őrült” zenei talentumot :), így találtunk rá Janklovics Petire, aki nagy örömmel vállalta el a frontember szerepét. Már az első előadáson világos volt

számunkra, hogy nagyon jól fogunk tudni együtt dolgozni hosszútávon is! 🙂

Szerintetek milyen jövője van az előadásnak, lehetséges, hogy egyszer majd turnéra induljatok vele Budapesten kívül?

KAP: Egyelőre Budapestet is nehezen győzzük meg arról, hogy ez egy észveszejtően zseniális produkció, de nyáron vidéken egy-két fesztiválon és városi

napon azért felbukkanunk majd, és ostrom alá vesszük a Szigetet is.

J.P.: Nem tudom, milyen jövője van az előadásnak. A szomorú tapasztalat az, hogy nem igazán fogékonyak a nézők az újdonság iránt. Stand-up előadásra

mennének, és azt látják a plakáton, hogy jé, ezek zenélnek, akkor ez most mi? És inkább jegyet váltanak valami jól megszokott előadásra. Holott az a

tendencia, hogy akik eljönnek, mindig nagyon jól érzik magukat. Mióta szerepelt a produkció a Showder Klubban, talán mintha megtört volna a jég, jobban

fogynak a jegyek, és megyünk vele vidékre, sőt, nyáron a Szigetre is. A turnéhoz csak a felkérés hiányzik, mi biztos, hogy boldogan mennénk.

I.F.: Mi nagyon bizakodóak vagyunk ami a jövőt illeti, meg sem állunk a nyolcadik kerületi világhírnévig! 🙂 Ősszel egyébként tervezünk egy több

állomásos országjáró turnét, de ez az időpont még csak a fejünkben létezik.