Tavasszal folytatódnak a tévéfelvételek. Március 13-án, Kecskeméten kerül rögzítésre a Duma Roast, melyben Dombi, Kiss Ádám, KAP, Benk Dénes és Kormos Anett, Szabó Zsófival, Hajdú Péterrel és Hajós Andrással kiegészülve égetik Ganxsta Zoleet. Folytatódnak a Showder Klub felvételei – április 4-én és május 1-én Dombóvári Istvánt is láthatják, akivel tavaly ősszel – sok egyéb mellett – akkor készülő új estjéről beszélgettünk. Most arra vagyunk kíváncsiak, azóta mi történt vele…

Januárban debütált az új ested nagy sikerrel. Ezen kívül milyen produkciókban leszel még látható?

A kis ember nagy gonddal jár című estem a negyedik önálló estem. Jelenleg erre vagyok a legbüszkébb. Aranyosi Péterrel készül az új közös estünk, a Ketten az úton folytatása és a Pumukli mellé évad végére kapok egy újabb meseelőadás-szerepet. Ha minden igaz, én leszek Micimackó.

A Pumukliban Éder mestert játszod. Korábban szerepeltél már gyerekelőadásban?

Ez az első szerepem gyerekelőadásban, sőt úgy általában színházi előadásban sem szerepeltem még korábban leszámítva a középiskolai színjátszókört.

Mik a tapasztalataid a számodra új szerepről?

Nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Ilyenkor egy új világ nyílik ki az ember számára. Egyrészt maga a színházi munka nagyon sokban különbözik a stand-uptól. Sokkal több odafigyelést és koncentrációt igényel, másrészt a gyerekelőadás a színházon belül is egy különleges műfaj. Mikor az ember gyerekelőadásban játszik, nem szabad megfeledkezni róla, hogy a jegyet a szülő vásárolta és fontos, hogy a kicsik és a felnőttek igényeit is kielégítsük. Fontos, hogy a szülők is kapjanak valamit, ami a gyerekeket nem zavarja, de ők is élvezik. Éder mesternek ezért vannak kisebb kiszólásai, amik elsősorban a felnőtteknek szólnak.

Annak idején szeretted a filmsorozatot?

Az én koromban szinte kötelező volt. Még az ismétléseket is megnéztem.

Mivel magyarázod a Pumukli népszerűségét?

Ez egy nagyon soktényezős kérdés. A Dumaszínház gyerekelőadásai mára önálló branddé nőtték ki magukat, ezért sokan jöhetnek azok közül, akik láttak már másik Dumaszínházas gyerekelőadást, esetleg a szülők több stand-upon is voltak már és úgy gondolták, kipróbálják a gyerekeikkel is a Dumaszínházat. Biztos akadnak olyanok is, akik rám kíváncsiak, mint Éder mester, de a legfőbb ok talán az, hogy még mindig kevés Budapesten a gyerekelőadás, holott látjuk rá az igényt. Ráadásul komoly hívószó most a retro, amiből a Dumaszínház gyerekelőadásainak koncepciója is merít.

Mi volt számodra a legvonzóbb a színházi munkában?

Talán belefáradtam már abba, hogy magamat alakítom, ezért nagyon jóleső érzés most valaki más bőrébe bújni. Évek óta önmagamat adom a színpadon és nagyon jól esett most egy kicsit mássá válni, mint aki vagyok, bár csak botcsinálta színésznek nevezném magam, hiszen egyelőre a szakma szélét kapirgálom.

Mondtad, hogy fontos, hogy a szülők is kapjanak valamit egy gyerekelőadás során. A Pumukliban mit tartogatsz nekik?

Vannak kiszólások, de csak módjával, ugyanis a rendezők nem szeretik, ha eltérünk a szövegkönyvtől. Mint megtanultam, a színházi nyelvben ezt hívják „rebarbarázásnak”. Egyszóval muszáj a kereteken belül maradnom, a végére mégis sikerült kikönyörögnöm egy részt, mikor Éder mester a fiatalságáról mesél. Ezt a részt kimondottan a felnőtteknek szántuk.

Említetted, hogy Aranyosi Péterrel készültök a Ketten az úton folytatására. Hogyan gyűjtitek össze a sztorikat?

Nehezen, mert ezeket nem lehet egy konyhaasztal mellett megírni, ezekhez utazni kell és meg kell élni együtt és külön-külön is. Van jó néhány történet, amit mesélünk és videókat, képeket is vetítünk, amiket mi magunk készítettünk az utazások során. A közös est első része az Indonéz élményeinket dolgozta fel. Most több, rövidebb utazás élményanyagából dolgozunk. Voltunk Londonban, Lisszabonban, Aranyosiék voltak Vietnámban is, ahol szintén forgattak. Tervezünk újabb utat Londonba és Zürichbe is megyünk majd a svájci magyarokhoz. Bár Svájc elég semleges a szó minden értelmében, azért bízunk benne, hogy ott is találunk pár jó sztorit. A bemutató április végén lesz, de országos turnéra csak később indulunk, mert hamarosan rögzíti a tévé a műsor első részét, és amíg nem kerül adásba, azzal járjuk a vidéket.

Könnyű elengedni egy sokáig futó műsort a tévéfelvétel után?

Leginkább egy díszes dicsőséges temetéshez hasonlítanám. Elengedjük és megünnepeljük.  Ezek a műsorok bejárták az egész országot, sokakat megnevettettek a Kárpát-medencében, éppen ideje végül megmutatni azoknak is, akiknek nem volt alkalmuk élőben megnézni. A Ketten az úton első részén kívül most felvesszük a Ganxta Zolees Roastot is.

A tévéfelvétel különleges előadásnak számít? Az ott ülő közönség kap valami kis extrát a többi műsor közönségéhez képest?

Minden esetben szükség van egy kis pluszra, de nem engedhetjük el magunkat. Nagy stábbal és kötött szövegkönyvvel dolgozunk, de a színpadi verzióhoz képest például sosem látott meglepetésvendégekkel készülünk, akiknek a reakciója még előttünk sem ismert.

A stand-up és a színészet mellett műsort is vezettél. Mit szeretsz jobban, élő közönség előtt játszani, vagy kamera előtt állni?

Mindenképpen azt szeretem jobban, ha jelen van a közönség és látom a reakciójukat. A Hungary’s Got Talent ebből a szempontból kakukktojás volt, hiszen bár tévében ment, mégiscsak élő közvetítés volt, ráadásul a helyszínen is ültek. Az élő műsornak és a tévéközvetítésnek együtt adott egy plusz doppingot, hiszen mégiscsak másfélmillió ember nézte élőben a műsort.

Mik az előnyei és a hátrányai a műsorvezetésnek a stand-uphoz képest?

A hátrányai közül a nagymértékű kötöttséget emelném ki. Míg az önálló estem az én játszóterem, addig a műsorvezetésnél kötelező körök vannak. A stand-upban minden tőlem függ és rajtam múlik, műsorvezetőként egy gépezet egyik fogaskereke vagyok csak. Haladnia kell a storyline-nak, úgy kell beszélni a kamerának, mintha fizikálisan ott ülne az összes néző. Plusz stresszforrás az is, hogy élő adásban nincs lehetőség korrigálni a hibákat.

Hogy érzed, a műsorvezetésnek köszönhetően megnőtt az ismertséged?

A műsor alatt és közvetlenül utána éreztem egy ugrásszerű növekedést, de idővel ez elült és visszazökkent minden a normális kerékvágásba. Azóta például többet hívnak a stand-up műsoraimmal, és azt érzem kíváncsibbak rám az emberek, mint korábban. Persze nem lettem sem jobb, sem rosszabb, csak eljutottam egy új közönséghez, akik közül sokan érdeklődnek aziránt, amit képernyőn kívül csinálok.

Az előadóművészeten kívül írsz is. Hamarosan megjelenik a könyved. Miről fog szólni?

Áprilisban jelenik meg a Jaffa Kiadónál az első saját könyvem. Kormos Anettel négy éve már kiadtunk egy közös kötetet Nagy Roastkönyv címen, de ez a mostani csak rólam fog szólni. Egy fogyókúrás könyv lesz, de nem diétás tanácsokat adok benne. Inkább egyfajta „kövérségem története” lesz, amiben a testsúlyingadozásaimon keresztül mesélek az életemről, a karrieremről, a sikereimről és a kudarcaimról.