– Rengeteg filmben szerepeltél már, mostanában leggyakrabban a Dumaszínház színpadán lát a közönség. Melyiket szereted jobban csinálni?

– Amelyikben részt veszek éppen, azt kedvelem jobban. Mikor a színpadon állok és szóval tartom a közönséget, azt nagyon élvezem, de ha éppen egy poénhalmazt gyártunk, amit úgy hívunk, hogy film, akkor arra koncentrálok minden erőmmel. Ebből a szempontból maximális elvárásaim vannak magammal szemben.

– Két önálló ested mellett, van közös műsorod Hadházi Lászlóval, Fábry Sándorral és Beliczai Balázzsal is. Hogyan tudtál velük összecsiszolódni?

– Nem is nagyon kellett összecsiszolódnunk, mert már jó ideje ismerjük egymást mindhármukkal. Bár az is igaz, hogy nem voltunk sülve-főve együtt, mint mondjuk Szőke András barátommal. De az a bő tíz év, amit eddig egymás mellett töltöttünk a színpadon elég volt arra, hogy megismerjük egymást. Mióta például Hadházi Lacival megy a közös jubileumi estünk, az Ezek nem százasok, azóta műsorról műsorra olyan részleteket tudunk meg egymás életéből, ami nemcsak a közönséget, de minket is derültséggel tölt el. Mindkettőnkben megvan az elvárás, hogy mindig valami újat halljunk, tulajdonképpen egymás terapeutái vagyunk a színpadon.

– Hogyan áll össze egy előadásod? Előre megírod a szövegedet, vázlatokat készítesz, vagy a közönség reakcióira alapozva improvizálsz?

Általában improvizálni próbálok, bár ehhez a közönség segítségére is szükség van. Bár mikor a saját életemből mesélek sztorikat, azt nagyon máshogy nem lehet elmondani, mint ahogy megtörténtek. Azzal lehet variálni, hogy melyik sztorit melyikhez kapcsolódva mondom el. A kohézió viszonylag laza, a történetek sorrendje és hosszúsága is változhat. Olyan ez, mint a Rubik-kocka: bárhogy forgatom, a végére mindig kerek lesz a történet. Akkor is, ha kocka…

– Legendásan hosszan tudsz beszélni. A rólad szóló Wikipédia-szócikk is kiemeli, hogy egyszer hét és fél órán keresztül beszéltél a közönséghez. Gondolkodtál már hivatalos Guiness- rekordkísérleten?

– Ez a hét és fél órás műsor is annak indult eredetileg, de a felbujtóim, akik az eseményt szervezték nem bíztak bennem annyira, hogy kihívjanak egy Guiness ellenőrt, így nem lett hivatalos az eredmény. Nem akartam ezzel bebizonyítani senkinek semmit, mert a közönség már nagyjából tisztában van azzal, hogy mennyit tudok beszélni. Valószínűnek tartom, hogy ha újra nekiugranék, akkor ma már túlszárnyalnám ezt az eredményt. Ha újra felkérnének, akkor most az első eredmény kétszeresét céloznám meg, de magamtól nincsenek ilyen ambícióim.

– A jelenleg látható előadásaid közül van személyes kedvenced?

– Több is van. Az egyik ilyen a Bamako rallyról szóló stand-up és film. Nagyon sok energia van benne, és remélem, hogy sok ember kíváncsi rá, mert úgy érzem, hogy nem aknáztam ki minden lehetőséget, ami a sztoriban van. Aztán még mindig van a közönségnek egy tekintélyes része, akik továbbra is nagyon kíváncsiak arra, hogy mi történt Szentesen, mikor még ott éltem, illetve a vasutas múltammal kapcsolatos sztorikra. Ezen kívül fiammal, aki engem is meglepve nagyon ügyesen bűvészkedik, nemrég közös műsorunk indult Badár & Badár címmel. Nemcsak engem varázsol el, hanem a közönséget is. Az emberek túllépnek rajtam és már csak őt veszik észre. De hát, ez az élet rendje.

– Év végén is sokat dolgozol, ingázol. Sikerül azért pihenni, ünnepelni is a családdal?

– Természetesen, máshogy nem is menne ez a szakma. Fontos, hogy töltekezni tudjon az ember, mert nagyon gyorsan lemerül az aksi. A közönség nem vevő egy fáradt műsorra, ezért mindig akkor kell toppon lennem, mikor elindul az előadás. Ezt nem könnyű a magánélettel, a kötelező napi programokkal egyeztetni. Fontos megtalálni a helyes arányokat, mert anélkül nagyon gyorsan kiég és elfárad az ember. Télen ezekhez hozzájön még a rossz idő, a karácsonyi őrület, a sorban állás, a forgalom. Ember legyen a talpán, aki ebbe bele tud még zsúfolni egy kis wellnesst, meg testmozgást.

– Szoktál újévi fogadalmat tenni? Ha igen betartod?

– Persze, minden évben ugyanazt fogadom meg. Elsősorban azt, hogy több újévi fogadalmat nem teszek. Aztán azt is megfogadom minden évben, hogy most aztán tényleg le fogok fogyni, megtanulok spórolni és nem veszek felesleges dolgokat. Aztán következő évben szépen megfogadom ugyanezeket.

– Milyen terveid vannak jövőre? Tervezel valakivel közös estet?

– Szeretném, ha Hadházi Lacival továbbvinnénk a közös estünket, mert a közönség nagyon élvezi, és úgy érzem, van még benne fantázia. Nagyon szeretném azt is, ha Kőhalmi Zolival feleleveníthetnénk a közös történeteinket, a szentesi sztorikat. Januártól pedig egy új műsorral is szeretnék jelentkezni, hogy számomra is legyen valami új kihívás, de erről még nem árulok el semmit.