Úgy hallottuk, kommentáljátok a VB mérkőzéseit. Hogyan néz ez ki?

Tóth Edu: Üldögélünk a vs.hu szerkesztőségében, nézzük a meccset, és ami épp eszünkbe jut, megosztjuk a hallgatókkal. Cél, hogy a közvetítéseinknek olyan hangulata legyen, mint amikor a barátaiddal lehuppansz egy kanapéra, hogy jó sok sör mellett végighőzöngjetek egy összecsapást.

Felméri Péter:Eduval és Hajdú Balázzsal hármasban kommentáljuk a mérkőzéseket. Eredetileg az volt az ötlet, hogy ketten-ketten „közvetítünk” egy-egy mérkőzést, de a nyitómeccsre összejöttünk mindhárman. Ez nagyon jól sikerült, mert Edu sokkal pörgősebb, mint mi Balázzsal és remekül kiegészítettük egymást. A második alkalommal mikor csak Balázzsal voltunk, sokkal megfontoltabb poénok voltak, és ezt is szerették a követők. Bízom benne, hogy felállástól függetlenül szórakoztató lesz minket hallgatni. Nem sportkommentárra kell gondolni, inkább csak olyan hangulatot akarunk teremteni, mint mikor egy jó baráti társaság közösen nézi a meccset és közben mindenki dobálja a poénokat.

Sikerült eddig kívülállóként viselkedned, vagy szurkoltál is valamelyik csapatért?

Tóth Edu: Bár gyerekkorom óta az olaszokkal szimpatizálok, ha például vezetnek 2:0-ra, akkor inkább a másik csapatnak kezdek el szurkolni, hogy izgalmas legyen a derbi. Imádom az emlékezetes fordításokat, a végletekig kiélezett küzdelmeket, a könnyeket, a fotelból felugrást, a drámát. Ezen kívül a meglepetéscsapatok a kedvenceim, az olyanok, mint 94-ben Bulgária, 98-ban Horvátország, vagy most például Chile és Costa Rica. Mivel az utóbbi két EB-t, valamint a legutóbbi VB-t is a spanyolok nyerték, képtelen voltam nekik szívből szorítani, látványos bukásuk erősen kódolva volt. Ellenben ott vannak például a mexikói srácok, akiken már a himnusz éneklése közben látszik, mit jelent számukra az, hogy ott lehetnek, és nekik ilyenkor szíves-örömest csápolok, akkor is, ha pont az olaszok ellen küzdenek.

Felméri Péter: Általában az adott meccsen szurkolok valamelyik félnek, nem nagy általánosságban egy megadott csapatnak.

Mi volt eddig a legnagyobb csalódás?

Tóth Edu: A horvát-brazil meccsen ismét beigazolódott, hogy a hazai csapatnak lejt a pálya. A bírók már megint úgy érezték, a házigazda felé gesztusokat kell tenniük, ami egy borzasztó helytelen felfogás a sporik részéről. Ez számomra óriási csalódás. Az Irán-Nigéria mérkőzés is egy életre beégett a retinámba. Az ember már kezdi megszokni, hogy olyan 90 percekkel kényeztetik, mint a Brazília-Mexikó vagy a Hollandia-Spanyolország, utána pedig végig kell szenvednie, ahogy két csapat „sündisznófelfogásban” kimegy csalni a futballt 19 trillió néző előtt. Ez szomorú. Azt is sajnálom még, hogy Kassai Viktort nem vitték ki játékvezetőnek, miközben elképesztően alacsony színvonalú bíráskodás folyik eddig a VB-n. Csapatszinten eddig a legnagyobb csalódást a portugálok okozták. Azt hittem, jobban harapnak majd. A fent említett okok miatt a spanyolokon nem lepődtem meg. Az is bánt, hogy az egyik kedvencemet, Tevezt otthon hagyta az argentin mester.

Felméri Péter: A szervezés körüli gondok, a stadionok készültsége, amikről a VB előtt sokat lehetett hallani, számomra is csalódást jelentettek. Ezen kívül az Irán-Nigéria meccs számomra is csalódás volt. Nem is bánom, hogy nem kellett kommentálni.

Mire számítasz? Melyik mérkőzéseket várod nagyon?

Tóth Edu: Dél-Amerikában még sose nyert európai csapat, ettől függetlenül a németek tűnnek eddig a legösszeszedettebbnek és a legéhesebbnek. Utóbbi szerintem a mai, kiegyenlített erőviszonyok mellett a legfontosabb összetevője a végső siker receptjének. Legjobban a nyolcad- és negyeddöntőket várom, bármilyen felállásban is kerül majd rájuk a sor. Szerintem a döntő már nem szokott annyira lebilincselő lenni, mint az egyenes kiesési szakasz többi része, ahol még bármi megtörténhet, ráadásul a döntőn már mindig szomorú egy kicsit az ember, hogy véget ér a VB.

Felméri Péter: A holland-spanyolt vártam a legjobban, de a német-portugálra is kíváncsi voltam. Mivel ezeket már lejátszották, mindegyik meccset ugyanannyira várom.

Melyik csapat a nagy kedvenced?

Tóth Edu: Az örök szerelem Olaszország. Hatéves korom óta Milan-drukker vagyok.

Felméri Péter: Az olaszokat már a 94-es VB óta nagyon szeretem. Akkor kezdtem el focit nézni és ez azóta is tart. A másik kedvencem az argentin csapat. Nagy bajban is lennék egy olasz-argentin meccsen.