– Hogyan kezdődött az idei éved?
– Eredetileg síelést terveztem az év első napjaira, de sajnos kocogás közben megbotlottam és olyan szerencsétlenül estem el, hogy pihenésre lettem kárhoztatva, amit annyira nem bántam, viszont így kútba estek a síeléssel kapcsolatos tervek. Az év végén elég erős volt a hajtás, úgyhogy nem is terveztem semmi különösebb programot. Pihentem, a családommal voltam, ami nagyon jól esett. A hónap második felében azonban beindult az élet, most már elkezdődött az év – tévéfelvétel és fellépések…
– Nem viselnek meg a hideg, szürke januári napok?
– Nem vagyok érzékeny az ilyesmire, úgyhogy a közérzetemmel semmi gondom. Ha összejött volna a síelés, akkor is hideg helyen lettem volna, ezért itthon sem visel meg. Amúgy nagyon szeretem az igazi telet, aminek eddig inkább csak a hiányát éreztük. Persze nagyvárosban nem olyan, mint vidéken, ahol a tájban is lehet gyönyörködni, bár az utóbbi években ott sem volt az igazi. Gondolom, amiatt sincs rám nagy hatással az időjárás, mert nem sokat vagyok az utcán. Kocogni természetesen azért járok, de ha nagyon rossz az idő, akkor megyek a futópadra.
– Mivel szoktad „felturbózni” magad, például az önálló estedre?
– Az önálló estben az a legjobb, hogy az jön, aki tényleg az adott fellépőre kíváncsi. Egy átlagos esten négy-öt fellépő van, egy vidéki Dumaszínház esten kettő-három, így sosem lehet tudni, hogy ki érdekli leginkább a közönséget. Számomra az a tény, hogy az emberek rám kíváncsiak, akkora löketet, olyan pozitív energiákat ad, hogy különösebben nem is kell spannolnom magam.
– Januárban többek között a Szemérmetlen ajkak című önálló estedben, illetve a Tabuk nélkülben láthatunk. Mindkettő 18-as karikás műsor. Hasonlít valamiben a két előadás, vagy nagyon más?
– A két előadás legnagyobb hasonlósága a 18-as karika, mert mindkettőt felnőtteknek szánjuk. A Tabuk nélkülben többen vagyunk: Csenki Attilával, Litkai Gergővel, Felméri Péterrel és egy-egy vendégelőadóval lépünk fel. Itt a fellépőkre nagyjából huszonöt perc jut, és olyan témákat feszegetünk, amelyek ingoványosabb területre viszik a nézőt és az előadót is. Elsősorban nem trágárkodásra kell gondolni, hanem olyan témákra, amik más előadások alkalmával nem feltétlenül kerülnek elő ilyen súllyal. Kicsit bátrabban nyúlunk például az etnikai kérdésekhez, a valláshoz, a szexualitáshoz, a homoszexualitáshoz. Nemcsak a poéngyártás a cél ebben a műsorban (persze a többiben sem), hanem a bátor kibeszélés, ami úgy tűnik a nézőknek is bejön, mert már a sokadik nagyon sikeres előadáson vagyunk túl a tavalyi indulás óta. A Tabuk nélküllel majdnem egy időben kezdtem az önálló estemet is. A Szemérmetlen ajkakban olyan témákat és poénokat szedtem össze, amelyek a humornak ebbe a tabufeszegetős szegmensébe tartoznak. Viszonylag sok anyagom volt hozzá, mert mindig érdekelt ez a fajta merészebb előadásmód. Nyilván vannak helyenként átfedések a két produkcióban, de aki megnéz a Tabuk nélkülben és eljön utána az önálló estemre, az is fog sok új poént hallani, viszont a témák és az előadásmód hasonlóak lesznek.
