Kertész Ricsi ‘Ricsifiú’

Életem első fellépése egy falunapon történt, közvetlen az Irigy Hónaljmirigy után, délután háromkor, negyven fokban kellett színpadra állnom. Na most ahogy a Mirigyek befejezték, a közönség kivonult a küzdőtérről. Ott maradtam én egyedül az üres nézőtérrel meg a színpaddal. Elkezdtem mesélni, és odajött a nézőtérre egy nő, hatalmas napszemüvegben. Figyelt, hallgatott, néha mosolygott. Mondtam magamban: „de jó, egyvalakit érdekel!” Amikor befejeztem, láttam, hogy megindult a színpad felé, odajött oldalra a lépcsőhöz. Leértem, odalépett hozzám, levette a napszemüvegét és csak ennyit mondott:

„Én vagyok a Juditka, anyukádat puszilom!”