Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed tavaly?
A legemlékezetesebb fellépésem rögtön januárban volt, A zenegyűlölő c. közös projekt az óbudai Danubia zenekarral. Túl azon, hogy egy illusztris helyiségben volt a Zeneakadémia nagytermében, ami csodálatos volt, mögöttem volt egy 60 fős szimfonikus zenekar is. Énekeltem az O sole mio-t halandzsa olasz szöveggel… Beliczai Balázs látta az előadást. Mi ismerjük egymást már több mint 20 éve, ő nagy operarajongó, és ő jegyezte meg, hogy ha neki egyszer valaki azt mondja 22 évvel ezelőtt, hogy én énekelni fogok a Zeneakadémia nagytermében fizető nézőknek, azt ő soha nem hiszi el…és ez mégis létrejött.

Hogyan hangolódsz a fellépések előtt?
Sajnos nem tudok extrém dolgokat mondani, nagyon sokat idegeskedem előtte, hogy milyen lesz a fellépés. Amikor elindulok akkor azon idegeskedem, hogy odaérjek időben, és a jó helyre érjek oda. Ha odaértem időben, akkor idegeskedem tovább azon, hogy milyen lesz a fellépés, illetve mióta néhány éve használom a looper pedált is, azóta azon is idegeskedem, hogy jó legyen a technika, és ne mondjon csődöt semmi. Tehát főleg idegeskedéssel.

Melyik a legjobb szilveszteri élményed?
Én soha nem voltam rápörögve a szilveszterre, utoljára gimnazista koromban feszültem rá, hogy akkor most nagyon jó buliba kell menni, ez általában nem jött össze. A legemlékezetesebb szilveszterem már tizenéve volt, amikor egy barátom mondott egy tuti jó házibulit ahol majd találkozunk, mert ő ismerte a házigazdát. Én odamentem két lánnyal, a haverom közben nem volt sehol, felhívtam és mondta, hogy ő ott ragadt egy másik buliban a város másik pontján, mi meg már ott voltunk a ház előtt, úgyhogy mondtam a lányoknak, hogy ‘Bízzátok ide!’ és nagy hanggal bementünk a buliba, mindenkinek hangosan köszöntem ‘Szevasztok, helló, szia, mi újság?’ 20 percig nagyon jól el is voltunk, mire valaki odajött hozzánk és megkérdezte, hogy mi tulajdonképpen kik vagyunk. Én mondtam, hogy Lacinak vagyunk az országos cimborái, gondoltam biztos van Laci nevű ember a helyiségben. Ezután békén is hagytak bennünket. Elég lapos volt a buli, és aztán következett egy karaoke est, volt ott valamilyen gépezet. Addigra már ittunk, és elkezdtünk mind a hárman énekelgetni mindenféle dalokat. Nagyon jól beindult a buli, és 3 óra elteltével úgy jöttünk el, hogy szaladtak utánunk nyolcan, hogy ‘Ne menjetek el, mert most lesz a legjobb a buli!”