Poénrapszódia. Szobácsi Gergő önálló estjét egy indiai kisfiú ihlette, aki nekivágott a nagyvilágnak, és Freddie Mercury néven világhírű lett. Megmutatta mindenkinek, hogyan kell a hátrányok sokaságából előnyt kovácsolni. Ám Szobácsi Gergő most épp a fordítottját mutatja meg. Műsorát főleg az önkeresőknek ajánlja.

Poénrapszódia. Ez a cím csak egy poén?

A Poénrapszódia egy szegénylegényt idéz meg, aki Indiából vágott neki az útnak, hogy Angliában aztán világsztár legyen. Farrokh Bulsara vagy, ahogy mindenki ismeri: Freddie Mercury. Az ő egyik leghíresebb száma a Bohém rapszódia…

Most már értjük a vicces áthallást, de neked mi közöd Freddie Mercuryhoz?

Ő zene hátrányos helyzetű figurája volt, én a Dumaszínházé.

Ezt hogyan kell érteni?

Úgy, hogy én vagyok a Dumaszínházban az egyik, akinek nincs olyan karakterjegye, amiről azonnal megjegyezhető lenne vagy eleve vicces. Nem vagyok pösze, mint az Aranyosi, nem dadogok, mint az Edu, nem voltam bakter és nem voltam pszichológus. Nem vagyok sovány, és nem vagyok kövér. Jó, az öltönyeim többsége nem jön rám, de csak ritkán használok öltönyt.

Szóval erről a szörnyen hátrányos helyzetedről beszélsz?

Pontosabban arról beszélek, hogyan kell az előnyből hátrányt kovácsolni. Ahogy a műsor ajánlójában is olvashatod: „Keseregjünk-e, ha szélesek vagyunk vagy legyünk ajtónállók? Zavarjon-e az, hogy nem tudok őszinte lenni, vagy menjek el politikusnak?” Szóval ez az est főleg önkeresőknek ajánlott.

Énekelsz vagy zenélsz is a Poénrapszódia című önálló esteden?

Mindenki és főleg a magam megnyugtatására mondom, hogy nem. Csak rapszodikusan csapongok a világ dolgaiban, amelyek többségéről kiderül, hogy meglehetősen bohém.