Egyszer egy twitterező megkérdezte a közösségi oldal többi felhasználójától, mi volt a legnagyobb bénázás, amit valaha elkövettek a munkahelyükön. Elég ütős válaszok érkeztek.

 

Egyszer ráejtettem egy pohár vörösbort egy világosszőke kisbaba fejére.

Egy munkahelyi e-mailre válaszoltam valakinek, akivel sosem találkoztam. Azt akartam írni, hogy „Hi Gary” (Szia, Gary), ehelyett azt gépeltem be: „Hi Fart” (Szia, Fing) – ha megnézitek, a billentyűzeten egymás mellett vannak ezek a betűk. Aztán ettől megijedtem, és véletlenül rányomtam az elküldésre. Semmi más nem volt az e-mailben, csak ennyi: „Szia, Fing.”

Elmondtam a főnökömnek, hogy elegem van, hogy úgy kezelnek, mintha egy kib.szott idióta lennék. És amikor utána kisiettem a szobájából, átestem egy telefonkábelen, lerántottam a földre a készüléket, rohadtul bevertem a térdem, és sántikálva távoztam. Soha többé nem hoztam ezt szóba.

Az első társadalmi esemény volt a párizsi munkám során. Azt mondták, nyissak ki egy pezsgőt, de korábban még sosem nyitottam, úgyhogy addig húztam a dugót, míg kirepült, és lefröcsköltem pezsgővel Jack Lang kulturális minisztert, Veronique Sanson popsztárt és két felújított Steinway-zongorát.

Az első munkanapomon véletlenül eltörtem egy 1500 dolláros (452 ezer forint) MacBookot. Nem szóltam róla senkinek, és a laptopot végül eladtuk. A fickó visszajött panaszkodni. A főnököm pedig megvádolta, hogy csalást akar elkövetni azzal, hogy új gépet kér helyette, és ráhívta a rendőröket.

Kiküldtem egy körlevelet az akkori cégem több ezer ügyfele számára, úgy, hogy a végén a Kind Regards (Üdvözlettel) helyett véletlenül Kind Retards (Kedves Retardáltak) szerepelt.

Ha a nevetésről eszedbe jutott, mennyire jó lenne megnézni egy élő stand-upot, válogass az előadásaink között.