50 éves lett Aranyosi Péter. A Városmajorban a Mesteremberek előadással ünnepli a jeles évfordulót, erről beszélgettünk – és az elmúlt ötven évről.
Mi volt a 3 legjobb dolog az első 50 évben – a magánéletedben és szakmailag?
A magánéletben: szerelmeim, a barátaim és a gyerekeim. Szakmailag inkább csak kiemelnék néhány pontot az életemből, amikről már akkor is éreztem, hogy fontosak, amikor megtörténtek, de később jöttem rá igazán, hogy mennyire. Hogy milyen jelentősen megváltoztatták az életemet. Például, hogy tizennégy évesen elmentem Kabinet Rt. koncertre. Ha akkor nem vagyok ott, akkor ma valószínűleg nem lennék humorista.
Ez azért igényel némi kifejtést.
Ha 36 éve nem megyek el arra a koncertre, akkor nem szeretek bele a Kabinet Rt.-be. Ha nem szeretek bele a Kabinet Rt.-be, nem leszek a roadjuk. Ha nem leszek a roadjuk, nem kezdek érdeklődni a rendezvényszervezés iránt. Ha nem érdekelt volna a rendezvényszervezés, nem megyek el a Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakára. Ha nem megyek művelődésszervező szakra, nem találkoztam volna Fábryval. És akkor nem dolgoztam volna a Rádiókabaréban. És akkor nem lennék humorista.
Említetted, hogy több ilyen fordulópont is volt, mondanál még egyet?
Ha Litkai nem beszélt volna rá, hogy próbáljak meg a színpadon is jópofának lenni, nemcsak az életben, akkor megint csak minden máshogy alakult volna. Mondtam neki, hogy néha-néha szívesen dumálok a színpadon, mire azt válaszolta: ő profikat keres, akikre rendszeresen lehet számítani. Úgyhogy megembereltem magam. És ez a mai napig tart, ugyanis ez a szakma komoly fegyelmezettséget követel a fellépőktől.
Csinálnál-e bármit máshogyan, ha most kezdenéd a stand-upot?
Ha az első öt-tíz év után teszed fel ezt a kérdést, azt mondtam volna, hogy igen, sok mindent másként csináltam volna. De most, lassan húsz év távlatából azt mondom, nem. Jó volt ez így, ahogy volt. Ahhoz képest, hogy nem vágytam erre, csodálatos sikereim vannak.
Szoktál olyasmin agyalni, hogy lesz-e Aranyosi 75 est? Hogy meddig szeretnél a showbusinessben maradni?
Nemrég, amikor a Covid-osztályon fekve majdnem meghaltam, megfogadtam néhány dolgot. Például, hogy jövő évtől kevesebb fellépésem lesz. Hogy lesz-e Aranyosi 75, nem tudom, de az biztos, hogy ötven felett is fogok működni, csak csökkentett üzemidővel. Aki még élve akar látni színpadon, az mindenesetre jöjjön el a Városmajorba.
Ezt az „utolsó esély, hogy láss a halálom előtt”-dumát már John Cleese elsütötte.
Igen, épp ezért hangsúlyozom, hogy ha a színpadon szeretnének élve látni. A Tescóban vagy a Lidlben még sokáig láthatnak élve, reményeim szerint. Nem tervezek még meghalni; a Covid-osztályon azt is megfogadtam, hogy vagy akkor halok meg, ha a Diósgyőr az NB I-ben bajnok lesz, vagy ha Magyarország nettó befizető lesz az Európai Unióban. Tehát még van egy jó négyszáz évem.
Mire számíthat, aki ellátogat a Városmajori Szabadtéri Színpadra?
Arra, hogy ekkora színpadon ez lesz az utolsó lehetőség Budapesten megnézni a Mesterembereket. Nagyon készülök rá. Ugyanúgy lámpalázzal, puha széklettel, feszültséggel futok neki, mint előtte többszáz alkalommal az estjeimnek.
Mesteremberek – Aranyosi Péter önálló estje
2022.08.21. – 20:30
Budapest – Városmajori Szabadtéri Színpad
Jegyvásárlás
