Dombit kérdeztük Deszeretlek című új önálló estjéről.

A gyerekei közül sem tudna választani kedvencet az ember, így erre a kérdésre is sejthető a válasz, de azért felteszem: az eddigi önálló estek közül melyik áll hozzád a legközelebb?

A hollywoodi sztárok – nyilván marketing-okokból – mindig azt szokták mondani a DVD-kommentárokban, hogy bár valamennyi filmjük jól sikerült, mégis a legújabb filmjük a legjobb. Én nem tudnék egy estet kiemelni. Az első önállóim tapogatózás-jellegűek voltak, próbáltam hangot találni – és közönséget. Aztán a 120.021 gramm című önálló estem volt az első olyan, ami eljutott országszerte mindenhova, ezzel kinyitott egy újfajta kaput. Közben a YouTube-on már 5 millióan megnézték, ami szerintem egy nagyon jó kis szám, ahhoz képest, hogy nem videoklip, vagy valami influenszer cucc. Utána, ahogy fejlődtem én magam, reményeim szerint úgy fejlődtek az önálló estjeim is, mindig jött egy újabb élethelyzet, egy újabb évtized az életemben, és akkor mindig egy kicsit más lett a műsor. Bár megfigyelő stand-upot próbálok csinálni, de nyilván áthatja az, amilyen vagyok – és a szemszögem mindig változik, ahogy haladunk előre az időben. Mindegyik estemből ki tudnék emelni valamit, de talán mégiscsak a mostani, a készülő a legújabb lenne a kedvencem, mert szerintem most értem így emberileg a finisbe. A munkában, amit lehetett, már megcsináltam, nem azt mondom, hogy a csúcson vagyok, mert ez messze nem a csúcs, de nekem a csúcsom; és közben abszolút kiteljesedtem apaként. Örülök, hogy mindig van mondanivalóm, és új önálló estet csak akkor lehet csinálni, ha van mondanivalód.

Ezek után mit várhatunk a Deszeretlek esttől? Mi a mondanivaló?

Ez most már egy emberközelibb, nyitottabb fajta stand-up: már nem küzdök az elemekkel, nem harcolok a reklámokkal, már nem gyepálom a celebeket. Még mindig éltet a humor, és szeretem szórakoztatni a közönséget, csak szerintem már jóval békésebb hangnemet ütök meg. Tehát a lázadó korszakom a humorban elmúlt, de remélhetőleg felváltotta valami sokkal jobb. De hát ezt majd a közönség dönti el.

Mire utalnak ezek a vallomások az est leírásában: „de jó, hogy itt vagy, de jól nézel ki, de szeretlek”?

Arra, hogy világ életemben nagyon személyes volt a kapcsolatom a közönséggel. Ha valamit nem lehet úgy csinálni, hogy belebámulsz egy lámpába, lenyomod az egy-másfél órát, aztán a végén meghajolsz és elmész, akkor az a stand-up. Több mint húsz éve vagyok a pályán, és az előadó és a közönség kapcsolata most lett a legfontosabb számomra. Ez tulajdonképpen egyfajta hommage a közönségem felé, egy tiszteletadás: de jó, hogy megint itt vagy, és de jó, hogy még mindig látlak, és de jó, hogy mindig eljössz. Ma már egy kicsomagolós videóval is meg lehet tölteni egy arénát, most ilyen világot élünk, nem kell hozzá más, csak feliratkozók. Ez lett az új mérőszám. De mindenki tudja meg, aki még nem volt színpadon, hogy mennyire fontos az, hogy mindig teltházak vannak, hogy eljön az a három-négy-ötszáz ember, vagy éppen ezer, kétezer, több ezer – és ezek olyan dolgok, hogy soha nem szabad természetesnek venni, és iszonyatosan hálásnak kell lenni a közönségnek azért, mert még mindig érdeklődik. Megszavazza a bizalmat, pénzt áldoz rá. Én ezt szeretném tovább mélyíteni – az előadó és a közönség közötti kapcsolatot.

Hogy állsz mostanában a karrier és a magánélet egyensúlyával?

Mindamellett, hogy megint nyakamba veszem az országot-világot, és amikor színpadon vagyok, akkor száz százalékot beleadok, de már kevesebbet megyek: az elmúlt években maximálisan családapává avanzsáltam. Az az első számú szerep az életemben, minden más utána jön.

A Deszeretlek előadásait itt találod.