A nemrég Torontóban fellépő Siavash Safavi mesélte, hogy amikor iráni barátjával telefonál hajnali háromkor mindig megkapja a kérdést, hogy mennyi az időeltolódás Kanada és Irán között.
Mindig azt mondom neki, hogy úgy 50-100 év.
Lehet, hogy ez ártalmatlan viccnek hangzik, de ilyet otthoni színpadon már nem mondhatna az egyébként 5 éve disszidált humorista. Az indexen lévő témák a nemzetközi politika, a vallás és a hatalmon lévők.
5 éve hagyta ott hazáját
Safavi elmondása szerint olyan, hogy „iráni standup szcéna”, nem létezik. De még klubok, kávéházak sem, ahol alkalmanként színpadra lépne valaki. Egyedül az ellenőrzött tévében látható (teljesen semleges) standup. Aki pedig egy kicsit is bátrabb, annak csak a YouTube és a közösségi média marad. Itt hagy egy kis mozgásteret a hatalom.
A közelmúlt iráni tömegtüntetései pedig nem kedveznek a humornak sem.
„Mint minden diktátor, az iráni diktátorok sem tűrik meg a szatírát. Aki nyíltan próbál meg gúnyt űzni a hatalomból az nagyon könnyen börtönben végezheti”
– mondja Maryam Faghihimani Svédországban élő Irán-kutató.
Atena Farghadani karikaturistát még 2014-ben börtönözték be másfél évre egy rajza miatt, amellyel a nők jogait semmibe vevő iráni politikusoknak szólt oda.
Az ominózus rajz, amely állatokként ábrázolja a kormánytagokat
Korábban több humoristának is volt saját műsora az állam által működtetett tévékben, de csak idő kérdése volt, hogy egy-egy poénnal, félmondattal mindegyik túllépje a piros vonalat és száműzzék őket a képernyőkről.
De valójában nem is kell az, hogy valaki vallással vagy politikával viccelődjön: a saríát követő keményvonalasok szerint már a nevetés is bűn, ami csak még több bűn elkövetésére sarkall.
De a helyzet nem teljesen reménytelen: Iránban komoly hagyománya van a cenzúra kikerülésének, a vicc és a szatíra olyan becsomagolásának, hogy ne essen bele a felforgató tartalom kategóriába: illegálisan terjesztett felvételek, titkos helyszínen tartott előadások – a humornak kreatívnak kell lennie a túléléshez. Ez a helyzet még akár ismerős is lehet, nekünk magyaroknak…
Ráadásul az amerikai és brit emigrációban élő iráni humoristákra, költőkre is nagyobb figyelem irányul most. A Los Angeles-ben élő Zahra Noorbakhsh szerint amint a színpadon megemlíti, hogy iráni és muszlim, azonnal jobban kezdenek el figyelni a nézők.
„Nagyon meg kell válogatnom, hogy mit mondok, hatalmas a felelősség és a nyomás”
– mondja. Ma már meg kell válogatnia, hogy hogy melyik egyetem kampuszán vállal fellépést, illetve inkább többet ír, mint fellép és a műsorait sem promózza annyira.
Maz Jobrani, szintén Kaliforniában élő standup humorista szerint már csak azért is egyre fontosabb a munkájuk, mert a trumpi retorika egyre jobban megnehezíti az egyébként már asszimilálódott muszlimok életét.
Egy műsora, magyar felirattal:
Maryam Faghihiman szerint a perzsa kultúrában annyira mélyen gyökerezik a szatíra, hogy azt az éppen regnáló hatalom nem tudja csak úgy kiirtani.
Forrás: Vice
