– mondja Badár Sándor, aki új önálló estjének keretében mesél arról milyen módszerekkel és főleg milyen felszereléssel igyekeznek a kalandvágyók kicselezni az utazások során rájuk törő hiányérzetet.

Természetesen, hogy ne érjék váratlan események, vagy kellemetlenségek minden olyan eszközt és felszerelést magával visz a határozatlan utazó, amit nélkülözhetetlennek hisz a “túlélés” szempontjából. Így kerül a csomagba egy olaszországi nyaralás során kotyogós kávéfőző, vagy ötcsillagos szállodába készülve felfújható vendégágy. Így jöhet létre az utazótáska, amely a hátizsákot tartalmazza, a kislámpát megvilágító nagylámpa, a sör-kóla-kávé-konzerv felbontó kombó, vagy az összecsukható kislapát. A magyar ember, ha utazik, költséget csökkent, visz magával mindent, amire csak szüksége lehet, hogy minél kevesebb dologra kelljen a drága valutát költeni. Badár Sándor egyfajta visszájára fordított túlélő showja saját példáin keresztül ad választ arra a kérdésre, hogy honfitársaink miért cipelnek magukkal számtalan felesleges dolgot, ha utazni készülnek. Mert mint ahogy a humorista mondja: „nincs olyan magyar, aki ne úgy nézne ki, mint egy idegenlégiós teljes menetfelszerelésben, ha elindul valahova. Mondanom se kell, hogy 1987-ben, mikor Japánba mentünk nem az American Express kártyát vittük magunkkal, mint ahogy a reklám mondja, hanem egy 48 kilós hátizsákot.” Most azonban nem az utazásélményé a főszerep, hanem az ahhoz kapcsolódó tárgykultúráé. Badár nemcsak elmondja mi van a hátizsákban, csomagtartóban, bőröndben és utánfutóban, hanem meg is mutatja.

Az eredmény egy hamisítatlan, rendhagyó termékbemutatóval fűszerezett Badár-féle sztoridömping, telis-tele hajszárítókkal, összetekert polifoamokkal, zsúfolásig megrakott csomagtartókkal, Lipcséből hozott rozskenyérrel és biztos, ami biztos még öt kiló krumplival. A néző pedig ha tetszik, ha nem, biztosan magára fog ismerni!