Bödőcs Tibor egy hoszabb alkotói szabadság után 2017 februárjában új esttel lép a Dumaszínház közönsége elé. A humoristát az alkotói folyamatról és az új műsor anyagáról is kérdeztük.

Egy ideje nem léptél fel közönség előtt, hogy az új önálló esteden dolgozz. Meddig tart még ez az alkotói szabadság?

Ez most egy hosszabb periódus, ami a februári bemutatómig tart. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy színházi bemutatót, ami a premierre kész lesz, sokkal inkább egy kezdeti állapota lesz a leendő, negyedik önálló estemnek, amit február ötödikétől kezdek el mondani, Nincs idő gólörömre címmel. Egyébként 2000 óta nem tartottam ilyen hosszú szünetet, mióta rendszeresen fellépek a magyar showbusiness különböző állomásain.

Termékeny időszak ez számodra?

Úgy érzem, jót tesz. Ezen kívül írok egy irodalmi paródia kötetet, amivel szintén jól állok, bár még bőven lesz vele munka.

Ennek a paródiakötetnek előképe az Így írtok ti?

Persze, hiszen ez a leghíresebb magyar irodalmi paródiakötet és nyilván mindenki Karinthyt emlegeti, mikor elmondom, min dolgozom. Pár lényeges különbség azért lesz, hiszen ő a kortársairól írt, a Nyugat-nemzedéket és a kor mára elfeledett, tehetségtelenebb íróit karikírozta. Ezzel szemben én főleg befejezett életműveket parodizálok. Ez alól két kivétel van: Bodor Ádám és Krasznahorkai László.

Milyen tematika alapján állítod össze a paródiákat?

Kétféle szerző kerül be a kötetbe, akiket nagyon szeretek, és akik nagyon dühítenek. Akik dühítenek, azok se akárhogy, szóval ők is nagy írók. Onnan jött az ötlet Szálinger Balázs és Cserna-Szabó András rávettek, hogy még többet írjak, miután kibukott belőlem egy paródia Hamvas Béláról, ami a Hévíz című folyóiratban jelent meg. A szerkesztőknek nagyon tetszett, amin fellelkesültem és elküldtem pár barátomnak, akiknek szintén. Ez bátorságot adott a következőhöz, majd az azt követőhöz és így tovább. Egyszer csak azt mondta Cserna-Szabó András, hogy a Helikon kiadó, aki Márait is gondozza, kiadná őket és felgyorsultak az események.

Lesz átfedés a könyv és a készülő műsor között?

Inkább kiegészítik egymást. Vannak korábbi és jelenlegi poénok, amik eszembe jutnak az irodalmi téma kapcsán, de érzem rajtuk, hogy élőszóban nem működnének, mert túl cizelláltak, túl irodalmiak a stand-uphoz. A színpadi szöveg egészen más, mint az írott. Többet elbír a papír, mint a színpad.

Milyen mély merítés lesz és mikor fog megjelenni?

Húsz paródiát tervezünk. A leadási határidő február végén van és áprilisban fog megjelenni.

Térjünk vissza az új műsorodra. Egyszer azt mondtad, hogy az első három ested egyfajta trilógiát képez, amitől szeretnél legközelebb elrugaszkodni.

Mindig el akartam rugaszkodni, aztán persze kiderül, hogy az alkotói szándék és a végső megvalósulás nem fedi egymást tökéletesen. Elkezdek dolgozni az új esten, ötletelni, aztán az egyik ötlet hozza a másikat. Persze jót tesz, ha egy kicsit átgondolom mit akarok, mi az aktuális ars poeticám, mit gondolok a műfajról. Eddig mindig az volt, hogy kikristályosodott az aktuális előadás, elkezdett működni, már szinte kész volt és már csak elő kellett adni jól, ami persze nem könnyű. Ekkor már tovább léphettem arra, hogy mit gondolok a műfajról és kiderült, hogy ez és az est nincs teljesen szinkronban. Többek közt erről is szól ez a szünet, hogy a szöveg és az ars poetica szinkronba kerüljön.

Hogy képzeljük el egy humorista alkotói szabadságát?

Attól függ, éppen a munka milyen fázisában vagyok. Ha például az irodalmi paródiákhoz gyűjtök anyagot és olvasok, jegyzetelek, akkor csendre van szükségem. Ha szerkesztek, akkor már üvölthet a Motörhead vagy a Sex Pistols. Ahhoz kell a teljes tudatmódosítás, amiben segít a zene (is). Van, amikor gyerekaltatás vagy vezetés közben jut eszembe valami, ebből kiindulva ezeket is tekinthetjük egyfajta munkafázisnak. Csíkszentmihályi Mihály írja a kreativitással foglalkozó könyvében, hogy a kreatív ötleteknek jót tesznek a monoton tevékenységek, mint a zuhanyzás, vagy a vezetés. Sokszor fordul elő velem, hogy olvasok valamit és valami egészen másra asszociálok. Mindig meg vannak nyitva azok a fájlok a fejemben, amik épp érdekelnek, és ezekbe belepakolom az új ötleteket, amiket aztán az alkalmas időben megszerkesztek Az alkotói szabadságból persze inkább az alkotás a hangsúlyosabb és a szabadságot inkább az alkotáson belül igyekszem érvényesíteni. Természetesen a képességeim és a tehetségem határt szabnak ennek, de a korlátaimon belül próbálom kihozni a maximumot.

Hogy érzed, most sikerülni fog az ellépés az előző estektől?

Ami a témákat illeti, ezek alkotói döntések. A Cefre palotában például tudatosan nem beszéltem a gyerekekről, pedig a korábbi kettőben hangsúlyos rész szólt róluk. Azóta gyűlik az anyag a gyerekkor, gyerekek és felnőttek viszonya, saját gyerekkorom témákban, aminek egy részét az új estemben valószínűleg fel fogom használni.

Mennyire veszed majd elő a politikát?

Erre is ugyanaz érvényes, mint a gyerek témára. A Cefre palota első fele szinte teljesen közélet, történelem és politikum, ezért most nem tervezek aktuálpolitikával foglalkozni. Már a legutóbbiban is inkább általánosabb algoritmusokat ábrázolok, igyekszem történelmi kontextusba helyezni az eseményeket, a néplelket vizsgálgatom, a sztereotípiákról és az előítéletekről beszélek, úgyhogy most ezt a témát inkább pihentetem egy kicsit.

Milyen módszerrel teszteled le az új műsort?

Minden humoristának más és más módszere van erre. Van, aki boldog boldogtalannak mondja a poénokat, néha még fellépés előtt az öltözőben is. Nálam inkább egy inkubálási szakaszba kerülnek az új szövegek. Mikor áradnak az ötletek, nyilván van egy csomó rossz is köztük, és ha egy nagyon szigorú, kritikus emberen próbálom ki, az elkedvetleníthet. Ezért inkább egy megengedőbb ismerősön próbálom ki, aki lelkesít, így viszont nekem magamnak kell kigyomlálni végül a gyengébb részeket. A Cefre palotát annak idején három barátomnak és a feleségemnek mondtam el és igyekeztem belekapaszkodni azokba a részekbe, amiken röhögnek. Persze minden előadás tesztrepülés, próba is egyben.