“Hát először is nemcsak Barcelonába mentünk, hanem Dél-Franciaországba is. 23 évvel ezelőtt, főiskolás korunkban volt egy csodálatos lehetőségünk, kijutottunk oda szőlőt szüretelni. Akkor, a rendszerváltás korai éveiben ez nekünk a csoda volt, csodálatos helyre keveredtünk! És most a gyerekeinknek akartuk megmutatni, hogy apáék annak idején hol szüreteltek, hol voltak fiatalok. Meg egy kicsit romantikázunk is az anyuvical.
Sajnos a gazdát, akivel 23 éve szüreteltünk, nem találtuk meg. Volt róla egy szkennelt papírképünk, de nem nagyon volt felismerhető. De a házat, amelyben laktunk, és amelyre rá van írva, hogy 1795-ben épült, azt megtaláltuk ebben a kis dél-francia faluban.
A meccs pedig teljesen véletlen volt. Nagyon szeretjük Barcelonát, gyönyörű és felséges város. Akartuk, hogy a gyerekek is beleszagoljanak, hogy néhány napra lássák, hogy milyen is a Barcelona. És a reptéren ki volt írva, hogy legendás futballisták mérkőzése, és döbbenetes módon pont az alatt a három nap alatt, amikor ott voltunk. És pont volt is jegy.
A meccs előtt a Barca tévén mutatták a két óriási brazil játékosnak, Rivaldónak és Ronaldinhónak a góljait, és a 13 és 9 éves fiaim tátott szájjal bámulták, hogy mekkora nagy játékosok. Mondtam a nagyobbik fiamnak, aki jött velem, hogy “na most akkor élőben fogod látni őket!”. Ez nagy élmény volt, egy öregfiúk meccs a régi nagyokkal, 45 ezer nézővel, jó hangulatban.
3-1-re nyert a régi Manchester United, akik sokkal sokkal komolyabban vették, mint a Barcelona.
De Beckham nem volt ott, csak néhány Mikulás kinézetű bácsi és Spark, aki azonban nagy játékos volt. Én természetesen Diósgyőr-mezben mentem, hogy lássák, van profi csapat is rajtuk kívül. Ugye én először Diősgyőr-szurkoló vagyok és aztán magyar.
Apja, fia és még 45 ezer ember
A szemközti lelátó. Egy egyszerű öregfiúk meccs arrafelé…
A meccs legszebb pillanatai:
