Faludi Viktóriának pszichológusként fontos szerepe volt abban, hogy a 2012-es londoni olimpián Szilágyi Áron kardvívó aranyérmes lett. Popper Péter és Mérő László tanítványa, krízisterapeutaként végzett, ma már leginkább sportpszichológiával foglalkozik. Számos sportoló és színész tanulja tőle, miképpen kezelje a sportpályán vagy a színpadon jelenlévő stresszt, amiből biztosan akad majd bőven a ma esti  Fiatal Félőrültek Fesztiválján is. De aggodalomra semmi ok: a stressz a színpadon is kezelhető. Alább olvasható Faludi Viktória tíz jó tanácsa profi és kezdő humoristáknak. Ha figyelmesen olvassuk ezeket, hamar kiderül, hogy hasznukat vehetjük a mindennapokban mi, magunk is. Vigyázat: komoly tartalom!

1. Mindegy, hogy egyetlen ellenféllel állsz szemben, vagy sok száz nézővel

„A sportoló és a színész lámpaláza között nincs különbség. Bár a lámpalázat mindenki máshogy éli meg, az alapvető szorongás ugyanaz: a sportolónak és a színpadi előadónak is csúcsteljesítményt kell nyújtania, tökéletesnek kell lennie. Egyikük sem elsősorban az ellenféllel/nézővel küzd meg, hanem önmagával. Saját magának kell a legjobbnak lennie, és ha ez sikerül, akkor biztosan megnyeri a versenyt, előadóként neki tapsol a közönség.”

2. Legyél magabiztos!

„Legyél magabiztos, higgy abban, amit csinálsz! Ha te magad elégedett vagy a poénjaiddal, és az előadásodon látszik, hogy hiszel is bennük, akkor biztosan sokan nevetnek majd rajtuk.  Nem kell elkeseredned azon, ha a nézőtéren akad néhány ember, aki nem, vagy alig nevet.  Ilyen a vicc. Az egyik embernek tetszik, a másiknak nem. Ráadásul a mosolyszünetnek egyéb oka is lehet.”

3. 3. Ne akard mindenáron megnevettetni azt a nézőt, akinek láthatóan nincs jó kedve!
   

„A kezdő humorista gyakran követi el azt a hibát, hogy elhatározza, mindenáron megnevetteti a szomorúnak látszó nézőt. Úgy érzi, számára ez az igazi kihívás, a legnagyobb siker. Rossz taktika. Hiszen a rosszkedvű nézőnek nem biztos, hogy a műsorral vagy az előadóval van baja, lehet, hogy aznap este magánéleti problémát hozott magával. Amikor hónapokkal korábban megvette a jegyét, nem sejthette, hogy éppen az előadás napján rúgják ki a munkahelyéről, vagy azon a napon romlik el a hűtőgépe. A humorista inkább azzal mókázzon, aki vidám és nevet. Néhány mosolytalan néző miatt nem szabad megváltoztatni a műsort. Ha az előadó ezt teszi, akkor magára hagyja a többséget.”

4. Figyeljünk a visszaigazolásokra!

„A visszajelzés mindig fontos. Lényeges az is, amit a rutinosabb, idősebb kollégák mondanak arról, hogy miképpen kell a színpadon mozogni, hogyan kell alakítani az előadás ritmusát, hol kell szünetet tartani, hogyan kell felvenni a kontaktust a nézőkkel, de a legfontosabb mégiscsak a közönség véleménye, visszajelzése. Ha lehetőségünk adódik, bátran vegyünk részt közönségtalálkozókon, beszélgessünk személyesen is a nézőkkel, ne féljünk megtudni szemtől szemben, hogy mit csinálunk jól és rosszul. Jobb, ha nem csak a közösségi oldalakon megjelenő zavaros, rosszul artikulált és sokszor bántó véleménytengerre hagyatkozunk.”

5. Készüljünk fel a lehetséges helyzetekre!

„Sportolókkal, színészekkel és mindazokkal, akik valamilyen csúcsteljesítményre készülnek, a pszichológusok azt szokták gyakoroltatni, hogyan készüljenek fel az összes lehetséges helyzetre, ami a verseny/előadás során előadódhat. Ebben lehetőleg minden benne van, még furcsaságok is. Mi van akkor, ha leszakad a plafon, ha valaki elájul, ha kibicsaklik a sportoló/előadó bokája, ha igazságtalan a bíró, rosszul reagál a néző, ha beszalad valaki a pályára vagy a nézőtérre… Azért kell lehetőleg mindenre felkészülni, mert azoktól a helyzetektől kezdünk szorongani, amit nem ismerünk. Ami számunkra kontrollálhatatlan. A sportolót, ahogy a színpadi fellépőt is az teszi magabiztossá, ha nincs számára váratlan pillanat.”

6. Azért biztos, ami biztos, tanuljunk meg improvizálni is!

„A felkészülés és a lehetséges helyzetek feltérképezése mellett annak, aki a reflektorfényben áll, meg kell tanulnia azt is, hogyan rögtönözzön váratlan helyzetekben. Haumann Péter a Magyar Színházban játssza Moliére Fösvény című darabjának főszerepét, és amikor a napokban Harpagonként feltette a kérdést: “Aki tudja, az adja elő a ládikámat, vagy mondja meg, hogy ki vitte el!”, valaki bekiabált a nézőtérről, hogy “A Soros!”. Haumann az előadás ritmusából nem zökkent ki, könnyedén visszaszólt a nézőnek, és az egész nézőtér hálásan nevetett, tapsolt. Akinek humora van, improvizálni is képes.”

7. Nem árt tehát, ha a produkció mögött valódi tudás, felkészültség van

„Mert ideig-óráig segít a magabiztosság, a rutin, de hosszú távon kibukik az, ami nem jó. Egy idő után a nézők először nem nevetnek, aztán elfogynak. A versenyre, megmérettetésre, előadásra mindig készülj fel, ha csak a rutinodban, a profizmusodban bízol, az hiba. Ha túlzottan biztos vagy abban, hogy számodra nincs olyan ellenfél, akit ne tudnál könnyedén legyőzni, nincs olyan közönség, amelyiket ne tudnád megnevettetni, tévedsz. Van. Valódi biztonságot a felkészülés ad.”

8. A felkészülés részeként próbáljuk megismerni azt a környezetet, amelyben fellépünk

„Egy színpadi előadónak, műsorvezetőnek, pláne humoristának nem árt ismernie azt a környezetet, ahol fellép. Jó, ha tisztában van az ott élők gondjaival, napi problémáival, mert így jobban tudja irányítania a műsorát, biztosabban talál hangot a közönséggel, és még a problémákat is fel tudja oldani humorban. Bödőcs Tibor szokta mondani, hogy a humor a legjobb oldószer, de már Freud is azt állította, hogy a humor a traumák feldolgozásának legjobb, legnemesebb, legintelligensebb módszere. Higgyünk nekik!”

+1. Ne törődj azzal, ha szorongó vagy!

„A szorongás kitűnő humorforrás, csak át kell konvertálnod a vicc nyelvére. Mellesleg, aki nem elég szorongós, annak Cloé Madanes pszichológus nemrég publikált írását ajánlom, amely 14 pontban foglalja össze, hogyan kell szorongani. Szerinte ahhoz, hogy a jó minőségű életet elrontsuk, szorongóvá váljunk, művészi kreativitásra, komoly stratégiákra és időráfordításra van szükségünk. Sok egyéb mellett ilyesmiket tanácsol: Rettegj az anyagi problémáktól, unatkozz kitartóan, mindenkiről a legrosszabbat feltételezd, rágódj. És, ha ezeket megfogadva szomorú leszel, mint egy vérbeli bohóc, akkor tárt karokkal vár a humoristák világa.”