Együtt indultunk, közös volt a cél

Közös hajóban, nekünk fújt a szél

– mennyire erős lenne ez a – hol muskétásoknak, hol gyorsbüfé-pultosoknak öltözött srácok által énekelt – dalszöveg, ha a rendszerváltás kezdeti lendületéről, a lelkes, újjászülető országról szólna! De nem arról szól.

Hát, igen, ez tipikusan az a korszak volt, amikor a zenészek helyét átvették a feldolgozóipar úttörői, akik valamiféle rejtélyes tévképzet – vagy a saját dalok hiánya – miatt azt hitték, hogy jó ötlet ismert számokból középszar slágereket kreálni. Szerencsére a tendencia nem ért véget a 2000-es években, így ma is élnek köztünk olyanok, akik azt hiszik, hogy ez egy UFO dal, a Darabokra törted a szívemet pedig a Halott pénz írta. Tánc!

Egynyári slágernek indult, de túlélte; a mai napig minden retróbuliban előkerül, és mindig van legalább egy döbbenetesen részeg férfi, aki belehörgi az éjszakába a refrént (rosszabb esetben a dal többi részét is bikicsunájozza), és mindig akad egy spicces lány, aki meglepően jól eljárja a makaréna-táncot. Merthogy ez akkora sláger, hogy saját tánca lett.

Íme a tökéletes bizonyíték, hogy egy dal akármilyen dalszöveggel is sláger lehet.

A baromfivirsliről elnevezett énekesnő dala még ma is fel-felcsendül a 30 pluszosok buliján…

a lemezlovas a diszkógömb fényénél feltépi a cipzáros CD-tokot, előkapja a Maxell márkájú írott CD-t, amin alkoholos filccel ott van a „90’s Megahits vol 8.” felirat, és már táncolunk is ezerrel.

Ha már a kilencvenes években is lett volna YouTube-diszkó, senki sem tudta volna levenni a szemét Császár Előd őrületes pink póló+kertészgatya szettjéről, és legalább addig sem a szövegre figyeltek volna.

A szám, amely a cím alapján egy pénzbehajtással foglalkozó cég himnusza is lehetne,

túlélte a 90-es éveket: az esküvőkön hajnali 3 körül, amikor már a DJ a legrészegebb, és az ifjú pár igencsak szeretné kipaterolni a násznépet, megszólal a szomorú zongora, és…

Itt már elkezdett beindulni a buli. Az hogy a klipben mi történik és milyen arcok által, azt inkább ne feszegessük. A zenekar fel is oszlott, mert Betty Love-nak szűk lett a hasig felhúzott nadrág, és végre Náksi is pörgethette a korongokat.

Szegény ember Scootere. Erre dalra indult be az, amit a mai fiatalok és fiatalnak kinézni akaró hipszterek azt mondják, hogy

“baszatáska”.

Nyitogattunk is rendesen tizenéves fejjel. A duó még ma is aktív, ami a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a kilencvenes évek még mindig velünk élnek.

Azt hogy mennyire pörgött annak idején Magyarországon ez a seszagú diszkó, jól mutatja, hogy Dél-Afrikában forgatták az Álomhajó klipjét. Aztán egy ország szíve tört össze olyan hangerővel, hogy még a Nemzetközi Űrállomáson is hallották, amikor kiderült, hogy Funnah Fanny csak az arcát és testét adta a kliphez, a hang már valaki másé volt.

Erre indult be a lassúzás minden osztálytermes sulibulin, és jelezte azt is, hogy hamarosan este 10 óra (rosszabb helyeken már 9-kor), belép az osztályfőnök, felkapcsolja a villanyt és hazazavar mindenkit.

A dal, amit mindenki várt, hogy felkérhesse a szerelmét táncolni. Aki természetesen mindenki számára ugyanaz a lány volt. Sok minden eldőlt ekkor.

Közös csápolás és ugrálás kezdődik ma is, ha valahol összegyűlnek a ’90-es évek megöregedett tinije és felcsendül. Igazi közösségteremtő dal, kicsit hunyorogva mondhatjuk rá, hogy egy igazi modern műnépdal és legalább nem az a címe, hogy Ragadom-dagadom, ami szintén a banda ajándéka a magyar kultúrának.

Igen, tudjuk, hogy a Shyguys, a Manhattan, meg a Dübörög a hangunktól a ház lemaradt, de azért valahol mégis csak van egy határ és ki kell mondani, hogy elég volt és ne tovább!

Mit hagytunk ki még a listáról? Mit raktunk rá fel, amit nem lett volna szabad? Indulhat a kulturált anyázás!