Tudom, tőletek gyakran kérdezik, hogy milyen érzés női humoristának lenni a sok vicces férfi között, de most, a nőnapon legalább indokolt a felvetés.
RÁSKÓ ESZTER: Azért találjuk terhesnek ezt a témát, mert mi nem érezzük azt a folyton számon kért különbséget a férfi- és a női előadók között, amit állítólag éreznünk kellene. Minden humorista között az a különbség, hogy mi a motivációja, mi érdekli, hogyan nyúl a témához, és hogyan beszél róla.
ZABOLAI MARGIT: Szerintem is nagy hiba univerzális eltéréseket keresni a férfi és a női humorista között. Mert lehet, hogy vannak dolgok, amik nekem jobban állnak, mint a Kőhalmi Zoltánnak, viszont vannak dolgok, amik meg neki állnak jobban. És ez nem attól van, hogy ő férfinek született, én meg nőnek, hanem attól, hogy ő olyan egyéniség, én meg ilyen vagyok.
ÁCS FRUZSINA: Mondjuk, a témaválasztás szempontjából azért lehetnek különbségek,
tőlem például biztosan nem hangzana olyan hitelesen és viccesen, hogy milyen gyötrelmes és kínos lehet egy prosztata vizsgálat, mint a férfi előadóktól, viszont pont úgy tudok röhögni rajta, mint ők.
ZABOLAI MARGIT: Hozzáteszem, ha a Ráskó Eszterrel elcserélném a szövegemet, az sem lenne szerencsés, mert ő bár nő, de a humora teljesen más, mint az enyém.
A férfi stand-uposok nagyon szívesen oltják le magukat, hogy ők milyen ügyetlenek, csetlő-botlók, de ahogy látom, a lányok sem kímélik magukat.
RÁSKÓ ESZTER: Nekem már megtiltották a kövérezést, mert a humor működéséhez kitűnően értő főnökeim azt mondták, hogy egy idő után ez unalmas. Ha visszautazunk száz évet az időben, akkor egy egész pályaívet lehetett építeni a testi hibákra, de igen: lehet, hogy ma már ez egy előadótól csak egy darabig vicces.
ZABOLAI MARGIT: Bár az ember kisebb-nagyobb hibái, csetlései-botlásai humorforrásnak nagyon alkalmasak, és szerintem használni is kell ezeket, mert úgy nagyon nehéz lenne stand-upolni, hogy én mekkora király vagyok, mennyivel nagyobb király, mint mindenki más… de ha valaki csak erről tud beszélni, mert nincsen semmi mondanivalója, gondolata a világról, akkor ez egy idő után ez elég unalmas és ellenszenves lenne. Férfitől nőtől, mindegy.
Ács Fruzsina, Ráskó Eszter, Zabolai Margit
Összegezzük: a női stand-uposok nem szeretik azokat a kérdéseket, amelyekben a férfiakkal hasonlítják őket össze.
ZABOLAI MARGIT: A nők tényleg nem szeretik ezeket a kérdéseket, de szerintem
a férfiak sem szeretnék, csak tőlük senki sem kérdez olyanokat, hogy milyen érzés férfi humoristának lenni a női humoristák között.
RÁSKÓ ESZTER: Amikor ilyen kérdéseket tesznek fel, az az érzésem, hogy a társadalomban még feldolgozás alatt áll az a tény, hogy a nők szerepelnek, politizálnak, buszt vezetnek és humoristának állnak. Sajnálom, hogy ilyen nehéz ez, de megígérem, hogy fellépés után azonnal visszakotrok a konyhába.
ÁCS FRUZSINA: Amúgy a nők nem tíz-húsz éve jöttek rá arra, hogy tudnak viccesek lenni. Ez nem az utóbbi évtizedek evolúciós eredménye. Csak kevesebb terük volt ahhoz, hogy humoristaként színpadra álljanak.
RÁSKÓ ESZTER: Azért sem könnyű ezekre válaszolni, mert nem éltem hatvan évvel ezelőtt, pláne egy olyan dilemmával, hogy lehetek humorista nő, vagy nem lehetek.
Mi az a belső kényszer, amitől éppen humoristák akartatok lenni?
RÁSKÓ ESZTER: Megszereztem a pszichológus diplomámat, lett egzisztenciám, párkapcsolatom, életem, szóval mindenem volt, de valami nagyon hiányzott. Az élet sava-borsa. Ezt találtam meg a humorban, amihez volt tehetségem.
A humorista énemet meg leginkább a színpadon lehet megmutatni, kórboncnokként, építészmérnökként vagy aneszteziológusként kevésbé sikerült volna. Azért a jó érzésért álltam színpadra, amit korábban az okozott nekem, ha egy jó humoristát láttam ott. Egyébként nálam a humor nem mutatvány: a színpadon is pont olyan vagyok, mint a magánéletben.
ÁCS FRUZSINA: Én is pszichológus vagyok, és engem mindig zavart, hogy azon a területen baromi óvatosan, szinte tojáshéjakon lépdelve kell közlekednem a problémák között, míg humoristaként éppen ellenkezőleg: itt mindent szét kell törni, még a tojásokat is. Azokat egyenesen oda kell vágni a falhoz.
ZABOLAI MARGIT: Nekem mindig közléskényszerem volt, és bár szövegíróként dolgozom, csakhogy, amit általában írok, az a megrendelő szövege, itt viszont azt írhatom/mondhatom, amit én szeretnék. Szeretem azt gondolni, hogy van mondanivalóm, ami ráadásul vicces is.
A nőnapnak sem örültök?
ÁCS FRUZSINA: Általában eszembe sem jut, hogy nőnap van, akkor kezd gyanússá válni a dolog, amikor azt látom, hogy szokatlanul sok férfi mászkál az utcán virággal. Bár én nem bánom, hogy van, arra mindenképpen jó, hogy a férfiak jobban belegondoljanak abba, hogy mi mindent kapnak a nőktől. Egyébként ez sokkal inkább férfinap, mert a nők nem vesznek ilyenkor a nőknek virágot.
