Néhány éve, a köztársaságielnök-választáskor internetes mozgalom indult, azzal a céllal, hogy Besenyő Pista bácsi legyen az államfő. Ő a közelgő választásokon nem bukkan fel?

Besenyő Pista bácsi már akkoriban is tartózkodott a politikától.

Pedig nagy szükség volna valakire, aki meg tudja mondani, hogy mi hülyeség, mi nem az.

Mostanában nem a józanész a mérvadó, tök más szempontok uralkodnak.

Ezeket talán humorral lehet elviselni, talán azzal sem. Miféle gyógyszer a humor?

A humor alapgyógyszer. Az emberi tudat megváltása az alól, hogy bármit letüdőzzön. A humor mentesít a ránk nehezedő rettenetes nyomás alól, és azzal, hogy kiröhögjük a bajainkat, kicsit a hatásuk alól is kiszabadulunk.

A humor egyfajta értelmezése a dolgoknak?

Igen, mert a dolgok önmagukban értelmezhetetlenek. Nem lehet tudni róluk, hogy jók vagy rosszak, csak a saját nézőpontunkból valamilyenek. A humor egy megszokott, berögzült képet robbant fel és érvénytelenít.

Pedig a humor csak egy gondolat.

Hát ez az! A humor bebizonyítja, hogy a gondolat magasabb rendű, mint a tapasztalás. A gondolatok szintjén működő humor felszabadító és gyógyító erejű.

Akkor te lényegében gyógyító munkát végzel a színpadon.

Ráadásul olyan gyógyító munkát, ami engem is gyógyít. Ettől vagyok még életben. A humor számomra is terápiás dolog.

Ennek a terápiának nagyon erős gyógyszere, már-már antibiotikuma Besenyő Pista bácsi.

Igen. Sokszor civilben is besenyősen állok a dolgokhoz.

Ha valami kis zavar támad az életemben, akkor belehelyezkedem a besenyős hangulatba, és máris könnyebb lesz minden. Nem? De. Na ugye, már megint igazam van!

Ehhez a gyógyító munkához nem kell díszlet vagy kellék, elég a magyar nyelv.

Bőven elég. Egyébként rájöttem egy ideje, hogy a dolgokhoz nem kell semmi, maguktól vannak. Egyszer leültem egy székbe, néztem öt percig és még mindig voltak a dolgok. Volt, hogy leültem és tíz percig néztem. Csöndben voltam, nem csináltam semmit. Sőt. Direkt kioltottam magamban a szándékot, hogy legyen valami.

Tippelhetek: mégis voltak a dolgok.

Voltak. És ebből rájöttem, hogy a dolgok vannak maguktól. Márpedig ez megnyugtat engem. Nem kell nekem erőlködnöm, hogy bármi legyen, mert minden van. Még a dolgok létrejöttének és elmúlásának a természetét sem kell befolyásolni, mert az mindig úgy van, hogy létrejönnek a dolgok, egy kicsit felbuborékoznak, aztán elmúlnak. Mindig elmúlik valami, és mindig jön helyette valami új. Magyarul: nincs igazi teendőnk.

Vagyis nem kell igyekezni.

Most azért ez így nem pontos. Az élethez kell igyekezni. Mondjuk, én itt vagyok, a kaja meg a terem túlsó végében, akkor nekem oda kell mennem érte, mert az ennivaló biztosan nem fog idejönni. Aztán azt az ételt meg is kell enni. Valamint az embernek el kell végeznie a munkáját. De ezek a szükségletekből fakadó normális cselekvések. Viszont ezeken felül tényleg nincs dolgunk.

Ez megnyugtató.

Igen. Ráadásul ne feledjük el, hogy bár az egész élet illékony dolog, nem kell félni tőle. Az az érdekes, hogy még akkor sem lesz semmi bajunk, ha meghalunk. Hiszen eddig sokkal több ember halt meg, mint amennyi él, és nekik sem lett semmi bajuk tőle! Jó dolog, hogy az ember valamit abba tud hagyni, és már semmiért sem lehet felelősségre vonni. Miért késett el, miért nem végezte el a munkáját, miért hagyott rendetlenséget maga után… Ez nagyon felszabadító érzés.

A Dumaszínházban március végén látható a Besenyő só újratöltve című műsor. Abban is mesélsz az életről? Hallhatjuk például a „Ha terpeszben megy valaki” című verset?

Igen, az egy fontos jelenségtani költemény, úgyhogy a költő biztosan el fogja mondani.

Akkor talán elhangzik a „Dörren a bugyim” című vers is.

Bizony, lesz az is. Miképpen hallható lesz Edebede bácsi meséje, és felbukkan a félelmetes Frizuravarjú, valamint megjelenik a költő, Besenyő Pista bácsi, meg a zenész. Továbbá színre lép az a karakter is, amit eddig csak a Dumaszínházban használtam: a filozófus.

Az ősszel látható új műsorodban is ezek a karakterek lesznek a főszereplők?

Igen, mert nem tudok tőlük megszabadulni, de nem is akarok. Chaplinnek egyetlen figurája volt, és az is elég volt egy életre. Minek nekem az eddigieknél több? A karakterek maradnak, a velük kapcsolatos történetek változnak.

Végül áruld el: mi ez a bűvészbajusz?

A bajusz a festészettel jött. Már két éve festek. Szürrealista misztikus, pszichedelikus, gyógyító erővel rendelkező képeket készítek. Ehhez kellett egy olyan szőrzet, ami kicsit Dali bajuszát idézi.

Zenélsz, festesz, gyakran fellépsz a L’art pour L’art társulattal és újratöltöd a Besenyő sót, szóval rendben vagy.

Igen. Az én világom rendben van. Szeretek mosolyogni, szeretek ránézni úgy egy-egy emberre, hogy ne kelljen mérlegelnem, hogy milyen országból jött, milyen nemzetiségből származik. Engem nem érdekel, hogy mások szerint kit kellene gyűlölnöm. Engem az érdekel, hogy kit lehet szeretni. Meg a derű. Az érdekel még. És, ha én derűs vagyok, akkor a környezetemben élő emberek is derűsek lesznek.