Kezdetben a Godot-ban léptünk fel, általában 20-25 ember előtt. Egyszer az egyik tévé eljött, hogy felvegye a műsorunkat, és bár külön gázsit nem kaptunk ezért, de boldogok voltunk, mert reméltük, hogy ettől ismertek leszünk. A Hadházi Lacival léptem föl, ő kezdett. Nagyon meglepődtem, mennyien jöttek el, és milyen hangulatot csinálnak. Állva tapsoltak, hujjogtak, fütyültek, nem is értettem, hogy mi ez. Addig lasszóval kellett fogdosni az embereket, hogy jöjjenek, most meg telt ház, őrjöngés. Csodálatos volt, elájultam, azt hittem, végre áttörtünk egy falat. A szünet után, amikor a színpadra mentem, döbbentem láttam, hogy ugyanaz a 20-25 ember ül a nézőtéren, aki általában szokott. Se Hadházi, se többi néző. Végül kiderült, hogy Hadházi összes haverja eljött aznap este, nagyon kíváncsiak voltak Lacira, aztán – mivel kizárólag miatta jöttek – azonnal le is léptek… hát ezért volt a műsorán tömeg, meg zajos siker…