Dumatörténelem

A Dumaszínház 2003-ban kezdte meg működését a Madách Imre úti Godot Kávéházban. Alapítói: Ardai Tamás rendező-operatőr, Sáfár Zoltán a Godot Galéria és a Godot Kávézó tulajdonosa, valamint Litkai Gergely akkor még jogászként is dolgozó humorista, aki Fábry Sándor Esti Showder című műsorának gegcsapatában is ténykedett.

Elsőként olyanok léptek közönség elé, akik érdekes és vicces szövegelők voltak: mások mellett Szőke András, Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert, Hajós András, Badár Sándor… A fellépők és a nézők is egyre többen lettek, mígnem 2008-ban az RTL Klubon futó Esti Showderben is fellépő stand-uposoknak Kovács Kristóf producer kitalált egy önálló tévéműsort. 2008 áprilisában láthatták a nézők az első Showder Klubot, azóta már a 160. adás is elkészült. Az első évadot Litkai Gergely szerkesztette, de ő éppen abban az évben a Magyarországon is elinduló Comedy Central főszerkesztője lett, és segítségével a humorcsatorna is elindította saját stand-up műsorát.

A Dumaszínház 2012-ben a Corvin sétányra költözött, ahol azóta egy 240 főt befogadó színház várja a stand-up kedvelőit. Sőt: a Dumaszínház mellett lévő Kompót Bisztróban működik a Kompót Klub is, ahol 80 fő előtt lépnek fel a humoristák. Miként már vidéken is; előbb Szombathelyen, Győrben és Debrecenben lett állandó helyszínük, ma már szerte az országban 100 fölött van az előadóhelyek száma.

A Dumaszínház közben egyre sokszínűbb lett: egyebek mellett a Jurányi Házban a Füge Produkcióval közösen kortárs kabarékat adnak elő, készítenek gyerekműsorokat, szerveztek felolvasó esteket, improvizációs színházi előadásokat.

15 éves a Dumaszínház

 A Dumaszínház vezetője, Litkai Gergely szerint 15 év nem nagy idő. Még számos meglepetés várja a műfaj kedvelőit.

15 évvel ezelőtt ki lépett először a Godot kávézó színpadára?

Talán én. De, hogy kit konferáltam be, arra nem emlékszem. Az első fellépők között volt mások mellett Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert, Hajós András, Éles István, Badár Sándor…

Mára a Dumaszínház Magyarország egyik leglátogatottabb színháza lett. Azért ez elképesztő.

Ha dicsekednem kellene, nyugodtan elmondhatnám, hogy a magyar kabaré történetében nem volt olyan színház, amelyiknek ennyi látogatója, és a televízión keresztül ennyi nézője lett volna. Szerencsés adottság az is, hogy mi az ország számos pontján játszhatunk.

Többek között azért is, mert a stand-uphoz nem kell díszlet, speciális színpadi technika, különleges környezet… elég egy tenyérnyi hely az előadónak és egy mikrofon.

Ezért jut nekünk a bevételből olyasmire is, amire a nevettetésre szakosodott régieknek nem jutott. Mi ugyanis létrehoztunk magunknak egy jól felszerelt saját helyszínt a Corvin sétányon, és az eszköztelenség miatt nagyon sok vidéki fellépésre eljutunk, olyan helyekre, ahová az eszköz-, hely- és technikaigényes színpadi produkciók alig.

Kevesen tudják, hogy a bevétel egy részét képzésre fordítjátok.

Sok képzést tartunk a fellépőinknek, tanulhatnak színészmesterséget, improvizációt, stresszkezelést, fejleszthetik a beszédkészségüket logopédus segítségével, de szerintem ezek hozzátartoznak ahhoz, hogy fejlődni tudjanak a stand-uposok is, és rajtuk keresztül a műfaj is.

Nem csak a képzésre figyeltek, hanem az utánpótlásra is. A „Fiatal félőrültek fesztiválja” elnevezésű programokon bárki megmutathatja, hogyan képzeli a stand-upot.

Igen, ott bárki kaphat néhány percet, kipróbálhatja, mire képes, aztán a nézők döntenek arról, hogy kíváncsiak rá, vagy nem. Egyébként a mai fellépők többsége is ott kezdte, de furcsa figurák is megjelentek ezeken a válogatásokon.

Úgymint?

Felbukkant nálunk a határőr szavalóverseny első helyezettje. Aztán egy ember, aki tyúkokkal lépett fel, és szegény tyúkok valószínűleg a stressztől megtojtak a műsora alatt, amitől lett egy finom, dadaista hangulata az előadásnak, bár a jelen lévők ezt nem nagyon értékelték. Volt, aki fojtogatta a nézőket, volt, aki guminővel táncolt, akadt, aki székeket dobált. Egy ember fehér lepedőben és hótaposó csizmában mutatta be a produkcióját, aztán fellépett a Tereskova, aki olyan műsorral kedveskedett a jelenlévőknek, hogy még a Fábry is elpirult, pedig ez nem jellemző rá.

Ismert emberek is megpróbálkoztak a stand-uppal.

Igen, és sokukról kiderült, hogy nagyon jól csinálja. A színészek közül Stefanovits Angéla, Ficzere Béla, Lengyel Tamás és Bánki Gergő például. A Dumaszínház és a Füge által létrehozott DEKK Színház egyik előadása, az És a függöny felhördül című, amelynek ők a szereplői, éppen ezen alapszik. Volt írói stand-up is: Dragomán György nagyon szórakoztató volt, miként Lackfi János, Kukorelly Endre vagy Karafiáth Orsolya is.

A legsikeresebb előadások?

Hadházi László Tévélaci című műsorát ötezer néző láthatta Debrecenben, a Főnix Csarnokban, ahol egyébként Bödőcs Tibor is előadta a Nincs idő a gólörömre című estjét. Azt, amellyel legutóbb szilveszterkor két előadáson töltötte meg a kétezer nézőt befogadó Kongresszusi Központot.

A Dumaszínház legkülönlegesebb előadásai?

Különleges produkcióink közé tartoztak az Életjáték nevű estek, amelyeken színészek improvizáltak, vagy a felolvasóestek, és a TRIP Színházhajón látható gyerekelőadások. Készítettünk tévéműsorokat, különféle kabarékat, több mint százhatvan Showder Klubot és rövid, humoros televíziós jeleneteket is, például a Susogós mackókat. Rengetegen követték az interneten Kiss Ádám utazós sorozatait, Mogács Dániel videóit, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a stand-uposaink szereplésével készült OTP-reklámkampány hét évig ment a tévében. A Dumapárbaj című mozifilm két főszereplőjét, Hadházi Lászlót és Kiss Ádámot is mi adtuk. Különlegesek azok a színházi szkeccs kabarék, amelyeket az említett DEKK Színház ad elő: a Fear The Szaknévsor, a Politikusok lelki világa, vagy a legújabb: A magyarnátha. Így visszatekintve még számomra is meglepő, mennyi mindent csináltunk.

A Dumaszínháztól gyakran számon kérik, hogy viszonylag távol tartja magát a politikától.

Ezt azért mostanában már egyre nehezebb számon kérni.

Jó, akkor másképp kérdezem: többnyire és alapvetően a miért olyan kevés a politikai vonatkozású műsor a Dumaszínházban, egyáltalán: a kiszólás, megmondás a humoristák műsoraiban?

A Dumaszínházban alapelvünk, hogy nem csatlakozunk semmilyen politikai oldalhoz, erőhöz sem. De, hogy a fellépők mit mondanak, abban senki sem szól bele. Én például senkit sem hívok fel, hogy többet foglalkozzon a politikával, kevesebbet a kotlós tyúkkal.

A politika nem is akarta használni a Dumaszínház népszerűségét?

Természetesen sokan megkerestek, de mi mindenkinek nemet mondtunk. És ez így lesz a jövőben is.

Viszont ezt a népszerűséget használják a Dumaszínház művészei másra: sokat jótékonykodnak.

Ez így van. Nagyon sok jótékonysági fellépést vállalnak a humoristáink. Adtunk műsort vakoknak, hajléktalanoknak, segítünk iskoláknak, óvodáknak, a Szent László Kórház gyermek csontvelő-transzplantációs osztályának gyógyulást segítő alapítványi házát, az úgynevezett Démétér Házat három éve támogatjuk. Ezek nagyon fontosak nekünk.

A közélet hülyeségei és szürreális valósága mennyire versenytársai a Dumaszínháznak?

Inkább matériát adnak. Vicc tárgya lett, hogy ma már nem tudjuk felvenni a versenyt a mindennapok hülyeségeivel, pedig fel tudjuk, csak másképpen kell fogalmazni azokkal kapcsolatban, máshogy kell közelíteni azokhoz és máshová kell tenni a hangsúlyokat. De tény: a mai magyar valóság erős kihívás.

A közélet a humor nagybani piaca lett.

Igen, csak ki kell menni a valóságba, és dőlnek az emberre a poénok. A közélet olyan, mint egy IKEA-raktár, amelyben nem rögzítették az árut.

Tizenöt év nem sok? Nem fárad el előbb-utóbb a stand-up?

Amerikában nagyon régi ez a műfaj és nem fáradt el. Ellenkezőleg: egyre népszerűbb. Európában is így van ez. Népszerűségének pedig az a titka, hogy sok mindent pótol. Például a társadalmakból egyre jobban hiányzó függetlenséget és őszinteséget. A világban egyre nagyobb a hitelességdeficit. A legtöbb stand-upos viszont gyorsan visszaránt a valóságba, és az ő történeteikhez iskolázottságtól függetlenül bárki tud viszonyulni. Tegyük hozzá: nálunk az emberek már nem csak a humort szeretik benne, hanem a humoristákat is. Sokszor nem is azért fizet a néző, hogy nevessen, hanem azért, hogy együtt tölthesse az időt a kedvencével.

Egyszer a pesti humorral kapcsolatban azt mondtad, hogy az nem tűnt el, csak átköltözött az internet és a televíziózás világába: kisvideók, mémek, vicces showműsorok formájában csírázik ki.

Mostanában viszont visszaköltözött a színpadra is. Mi például egyre nagyobb helyekre megyünk fellépni. A stand-up népszerűsége nő, pedig tényleg rengeteg ingyenesen elérhető konkurenciája van. De a Dumaszínház kedvelőinek is lesz még részük számos meglepetésben.