Ahogy az Ceglédi Zoltán Kampánypornó című új, önálló estjének ajánlójában olvasható: „2019-ben is kampányról-kampányra izgatja magát az ország. Előbb az Európai Parlamentet, majd az önkormányzatokat termékenyítjük meg. Megint faltól-falig kitapétázzák a plakátokkal a köztereket, kampányfilmek, szórólapok, tüntetések és ellentüntetések jönnek – ki tudja ezt követni? Ceglédi Zoltán rendet vág a kampánykáoszban, felelőtlen pimaszsággal kicsúfolja a választási kampány szereplőit, jelszavait és kreatív eszközeit.” A politikai elemzőt kérdeztük: hogyan és miért teszi ezt?
Az önálló ested címe Kampánypornó. Miféle pornó lesz ez? Vad, művészi, perverz?
Olyan, mint a mostanában divatos álamatőr pornóvideók. Ezek úgy néznek ki, mintha amatőr filmek lennének, miközben mégiscsak előre eltervezett bennük minden: a világítás, az előadás és a felvétel is.
Miért pont pornó?
Tavaly, amikor kitaláltam ezt a műsort, tudtam, hogy 2019-ben két választási folyamatban leszünk, hogy stílszerű legyek: tökig. Az egyik az európai parlamenti, a másik az önkormányzati választás. Arra gondoltam, hogy mindez nagyon izgató lesz számunkra, mindenki kampányol, faltól-falig tele lesz plakátokkal a város. Ehhez képest egyelőre, akár a pornót, ezt sem csinálják még, csak nézik az interneten, ahogy mások szorgoskodnak.
A magyar politikát és közéletet elnézve az ember nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
Szerintem feloldásnak, tapasztalatszerzésnek és a tanulságnak is jó az, ha nem csak meggyászoljuk, hanem kifordítjuk, kinevetjük az eseményeket és a szereplőket.
A Kampánypornó című előadásban másfél órát kell beszélnem a Dumaszínházban annyi ember előtt, amennyi gyakran még egy pogácsás lakossági fórumon sem szokott összejönni. De a nézők itt a politikai elemzéshez kapnak még két dolgot. Egyfelől csomagolást: időt szánok a felkészülésre, hogy ne csak hiteles és naprakész legyen, de szórakoztató is. Másfelől pedig nem frontálisan próbálom kioktatni őket a politikából, ez egy színpadi produkció lesz.
Paradox módon egy ilyen műsor sokszor többet ad át, mint egy esti beszélgetős politikai műsor a televízióban. És ezt nem kell feszült udvariassággal nézni, sőt, nevetni is lehet rajta.
Min fogunk szórakozni?
A pártok kampányain. Szlogeneken, logókon, azon, hogy ha már egy tiltakozó fotóra a kamera elé áll néhány sárgamellényes politikus, miért nem sikerül olyan mellényt találniuk, amit átéri a pocakjukat. Meg kormánypárti ravatalozó-átadásról, ahol a nemzetiszín szalag rövidebb, mint az átadók sora. De szó lesz az általános tartalmi és vizuális igénytelenségről is, ennek nagyszerű példájaként bemutatom a Buksi Kaksi nevű gyermekjátékot, amelyben egy játékkutyába levegőt kell pumpálni, és a kutya kikakálja a jutalomfalatot. Pfuj.
A hazai politikai és közélet történései, szereplői azért erős ellenfelei a humoristáknak.
A Dumaszínház Duma Aktuál című produkciójában is színpadra lépek, és a szerkesztői megbeszéléseken gyakran derül ki, hogy amit ott viccként vetünk fel, azt már egy politikus előzőleg teljesen komolyan elmondta a nyilvánosság előtt. Nem vállalkoznék általános humortani megfejtésre, de annyi biztos, hogy a vicc egyik célja az is, hogy legyen minden rendben. Ha valamit kicsúfolok, azt azért teszem, mert látom, hogy nem normálisan működik.
Te pedig megmutatod a helyes irányt?
Ez túlzó igény lenne, de az tényleg fontos, hogy a világ szerintem normális működését kitegyem a placcra, a közös hazugságokat megakadályozzuk, és mutassunk olyan alternatívát, amit máshol nem feltétlenül láthat a néző. A Duma Aktuálban két kiváló László (Hadházi és Lovász) mellett két kiváló jogász is szerepel, Kovács András Péter és Litkai Gergely. Én egy nem kiváló jogász vagyok. Amikor az Európai Parlament elfogadta a Sargentini-jelentést, KAP hozott a műsorba egy olyan diavetítést, ami komolyabb elemzését adta a jelentésnek, mint bármelyik ellenzéki párt vagy politikai lap. Gergő ugyanígy járt el az úgynevezett rabszolgatörvénnyel; elvégezte azt a munkát, amit az újságírók és politikusok igyekeztek megspórolni. Az én estem is csapda: bejönnek röhögni az emberek, és úgy távoznak, hogy észrevétlenül átpörgettük a politikai palettát.
