Kiss Ádám nemrég egy nagyinterjúban említette, mennyire fontosnak tartja, hogy megálljon egy közös fotóra vagy egy autogramra, ha bárki, bárhol, bármikor erre kéri.

Az pedig köztudomású, hogy Hadházi László kicsit máshogy áll ehhez: ő udvariasan el szokta hárítani az ilyen típusú kéréseket. De vajon miért? A legautentikusabb személytől kérdeztük meg. Igen, Hadházitól.

Miért nem fotózkodsz?

Mert nem szeretek.

De miért nem?

Például mert nem jó érzés kényszeredetten vigyorogni.

Ez mindig is így volt? Vagy esetleg történt valami, ami után megváltozott a hozzáállásod?

Annyi történt, hogy amikor egyszer csak népszerűek lettünk, és mindenki elkezdett utcán, evés közben, budin közös szelfit kérni.

Hogy szoktad elhárítani?

Hogy elmondom, hogy nem szeretném.

Mit reagálnak ilyenkor?

Hogy „de miért”?

Erre te?

Mert nem.

Erre ők?

Hogy „de miért”? És így tovább. Igazából szerintem ez az egész őrület szerintem a valóságshow-k után indult. Akik megnyerték, népszerűek lettek, aztán nem tudtak mit kezdeni a hírnévvel. A szervezők pedig kitalálták, hogy mondjuk Alekosz elmegy a taktaharkányi Erőd kocsmába, és ott lehet vele fényképezkedni. Amikor mi is népszerűek lettünk, azt hitték, hogy mi is rövid szavatosságú csávók leszünk, és majd fél év múlva jön az új garnitúra, ezért az emberek állandóan azt hitték, hogy minket is le kell fényképezni.

Volt már belőle sértődés, hogy hárítottál?

Persze, most is írt valaki írt a Dumaszínháznak, hogy én vagyok a kedvence, de most nagyon csalódott, mert az önálló estem után nem volt hajlandó fényképezkedni még Bellus István sem. Azért nincs lelkifurdalásom, mert este, amikor kimegyek a színpadra, én odateszem magam, minden titkos gondolatomat megosztom a közönséggel. Valójában ilyenkor szerelmes vagyok a közönségbe, és mint az első randin, mindent megteszek, hogy elcsábítsam őket. De ez csak az előadás időtartamára vonatkozik. Onnantól kezdve, hogy Jó estét kívánok, odáig, hogy Viszontlátásra, minden van, mindent lehet, de aztán vége van.