A Szentesről származó Hajdú Balázs volt sakkozó, focista, bérmikulás, Unicum kabalafigura, megírta az Iszapfürdő gyerekek című számot saját zenekarának, könyvelt kínaiaknak, dolgozott a Magyar Labdarúgó Szövetségben, humorista lett. Pest közelében, egy erdei házban lakik, és kullancsok helyett egy medvére vágyik, mert akkor végre az ellenség szemébe tudna nézni.

Vidám család vidám gyermeke vagy?

Apukám pénzügyőr volt, anyukám gyógyszertárban dolgozott asszisztensként.

Sok közük nem volt a humorhoz.

Apukám azért csinált érdekes dolgokat. Sokat beszélt, megszállottan sakkozott, és hatvanéves korában lefutott egy maratoni távot úgy, hogy előtte harminc évig nem sportolt. 

Gondolta, most akkor legyen ez?

Jelentkezett egy futó-castingra.

Mire?

Futó-castingra. Az egyik tévécsatorna sportműsorához kiválasztottak négy különböző korú és nemű embert, akik vállalták, hogy egy tévésorozatban követhetik a nézők, ahogy felkészülnek egy maratoni táv lefutására.

Végül apukád is lefutotta.

Le. De sakkozóként nem volt neki könnyű.

A sakkozásra is ő vett rá?

Igen.

Azt mondta, gyere kisfiam, most megmutatom, milyen a Durkin-megnyitás és a Szicíliai védelem Boleslavsky-változa?

Azt.

És megmutatta.

Meg.

Így lettél sakkozó.

Igen. Sakkozással telt a fiatalkorom egy része.

Ez menő dolog volt? Sakkozással például nem is lehet csajozni.

Hát nem.

Hülyén néz ki, ha buliban előveszel egy sakkfigurát. Vagy elemezni kezdesz egy játszmát. Az se menő, ha lóg a nyakadban aranyláncon egy paraszt.

Ezért kezdtél focizni? Mert egy focistára mégiscsak máshogy néznek a lányok.

Nem ezért kezdtem, de igen: fociztam. Még az MTK-ba is el akartak vinni.

Miért nem lettél első osztályú focista?

Mert sérülékeny voltam. Gyorsan nőttem, és sokszor szenvedtem izomszakadást.

Annyira gyorsan nőttél, hogy közben elszakadt az izmod?

Nem, csak olyankor sérülékenyebb a test. Abbahagytam, de most, közel negyvenévesen elmentem megnézni a BLASZ IV-es Dinamo Torpedo edzését, hátha még beállhatnék a csapatba.

És?

Végül nem éreztem, hogy a testemnek erre a mozgásra van szüksége.

Nem is biztos, hogy ott mozognak a srácok, a Torpedó ugyanis az utolsó helyen áll mínusz tizennyolcas gólkülönbséggel, nulla ponttal… Nem lett volna nagy kihívás.

Nekem az lett volna. Különben sem tudtam volna fix időpontban edzeni.

Amúgy igazad van: negyvenéves kor táján már olyan sportot kell választani, amit vagy kártyával játszanak vagy van benne bot. Amire lehet támaszkodni.

Pont most akarok venni egy túrabotot. Az nagyon jó. Túrázás közben segít megtartani az egyensúlyt, a ritmust és a kezed se lóg menet közben.

Szeretsz kirándulni?

Néha szeretek. Néhány évvel ezelőtt Fülöp Viktor humorista kollégámmal elhatároztuk, hogy teljesítjük a legkomolyabb túrát, a Kinizsi Százast. Ami azt jelenti, hogy huszonnégy óra alatt le kell gyalogolni száz kilométert Békásmegyertől Tatáig.

Sikerült?

Nem, de mindenféle felkészülés nélkül hatvanegy kilométerig azért eljutottunk. Igaz, akkor már mindketten arra vártunk, hogy a másik mondja ki, hogy elég volt, hagyjuk abba.

 

Hogyan lettél zenész?

Sehogy. Nem lettem zenész. Csak énekeltem egy zenekarban. Volt egy haverom, akit elkezdett érdekelni a gitározás, engem meg az éneklés, és amikor ezt elmondtuk egymásnak, akkor egy hét alatt összedobtunk egy albumot.

Te írtad a szövegeket?

Én.

Milyeneket?

Mondok egyet: „Fehér a hó, mikor esik a hó, a pelyhe nagy, jön a télapó. Fehér a hó, patakzik a számból a vér, a fehér hóra lecsöpög. Fehér a hó, vakard meg a hátam, ezt a dalt én találtam kiiiiiiiii!”

Mit mondjak?… nem vesztett sokat a hazai és a nemzetközi zeneipar.

Pedig volt olyan dadaista számunk is, aminek az volt a címe, hogy Iszapfürdő gyerekek.

Ez már kicsit elbizonytalanított, azért még mindig azt mondom, nem nagy baj, hogy nem lettél zenész. De miért lettél számviteli szakember?

A szüleim azt gondolták, ez jó lesz nekem. Szerintem ők sem tudták pontosan, hogy milyen munka ez, de úgy hallották, hogy jó. Tudod, mikor a legkisebb fiút beküldik a városba: menjél, fiam, nézd meg, mi van ott, és milyen az a számvitel…

Megtudtad?

Meg. Meg is tanultam. Sőt egyszer még dolgoztam egy kínai könyvelő irodában is. De három hónap múlva kirúgtak.

Miért?

Nem tetszett nekik, hogy sokat kéredzkedtem el fellépésekre.

Különös helyeken dolgoztál.

Igen. Diákként dolgoztam a tejiparban, voltam bérmikulás, Unicum kabalafigura, később egy időben tőzsdéztem is, aztán voltam a Magyar Labdarúgó Szövetségnél licence adminisztrátor.

Az menő lehetett.

Nem az. Úgy hangzik, de nem az. Az iWiWen találtam egy álláshirdetést, és jelentkeztem.

Mondtad nekik, hogy mágikus tudásod van a foci területén?

Nem kellett érteni a focihoz, ez adminisztrációs munka volt. Egy focicsapat csak úgy indulhat az NB I-ben, ha megkapja licencet, ami viszont egy csomó dologtól függ, a pálya vagy a kapu méretétől a vécék számán keresztül az anyagi hátterükig. Én az ezekkel kapcsolatos adminisztrációt végeztem. Viszont az alattunk lévő emeleten volt a Lothar Matthäus irodája.

Hogyan mertél eljönni a Dumaszínházba?

Előbb Szegeden jelentkeztem egy tehetségkutatóra, ott kaptam meg Litkai Gergely telefonszámát, felhívtam, aztán 2005 körül feljöttem kipróbálni magam. Nem tudtam, hová megyek, nem lehetett hallani róluk Budapesttől távolabb, akkor még nem lehetett őket látni a tévében sem, nem volt ijesztő. Viszont itt ragadtam.

Ma már jobban megremeg a kezdők lába?

Igen, mert sok stand-upos van, és nem csak sok, de sokféle is.

Te is egészen speciálisan csinálod. Nehéz eldönteni, hogy ez lassúság vagy egy sajátos ritmus.

Nekem már az eufórikus élmény, hogy színpadon lehetek, és valószínűleg ez is létrehoz bennem egy ilyen álmodozó, kóválygó, „keresem a szavakat” állapotot. Talán azért vagyok ilyen.

De működik.

Igen. Azt mondják az idősebb humoristák, hogy ilyet még ők sem láttak, de tényleg működik. Nálam az is fontos, hogy jó legyen az arcomon a fény, a nézőtéren meg legyen sötét, és akkor mindez rám vonzza a tekintetet. Engem főleg így lehet érteni, szeretni, és én is akkor tudom jól vinni a műsort, ha ez így van. Ha egy kicsit esznek, egy kicsit beszélgetnek, akkor én is könnyebben elveszek. Egy falunap vagy egy tömegrendezvény zűrzavarában nehezebben tudom kezelni a helyzetet.

Amikor a helyzet nagyon kiéleződik, jönnek a részegek, a beszólogatók, akkor véged is van?

Szerencsére nagy baj nem volt még. Egyszer megdobáltak kockacukorral.

Amúgy szerintem a stand-up néha azért olyan, mint a cirkuszi kötéltáncos műsora: a nézők nem csak a poénra kíváncsiak, hanem a kockázatra is. Arra, hogy mikor kezd szenvedni a humorista, vagy a rosszabb közönséget hogyan tudja kezelni.

Mostanában kiköltöztél egy Pest közeli erdőbe. Ennek köze van ahhoz, hogy régebben komolyan kacérkodtál a Buddhizmussal?

A Kőrösi Csoma Sándor Egyetemre jártam, ott tanultam egy ideig Buddhizmust. Hétvégi iskola volt. Engem nagyon sok minden érdekel, ez is ennek volt a része. Sok mindent kipróbálok, de sok mindent könnyen abba is hagyok. A Buddhizmus azért érdekelt, mert mindig azt kerestem, hogyan tudom magam jól érezni a bőrömben.

Nem félelmetes egyedül az erdőben?

Nem félek, legfeljebb a kullancsoktól. Jobb lenne sok kullancs helyett egy medve. Akkor tudnám, hogy ki az ellenség. Ez most olyan, mint egy hidegháború.

És akkor férfiasan a medve a szemébe tudnál nézni.

Igen. A kullancsnak azt sem tudom, hol a szeme.

Különben jó ott lakni?

Jó. Kicsit nomád élet.  Ott vagyok a természetben, a Kék túra útvonala a házam mellett megy el, hétvégenként köszöngetnek a bakancsos turisták. De ne gondold, hogy ott ülök, és meditálok.

Hanem mit csinálsz?

Fázom.