Lovasi András a Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag együttes énekese nemrégiben a Vígszínházban mutatta be vadonatúj szólóalbumát. Valaki azt írta az egyik internetes kommentben, hogy a koncert egyes részei már-már a stand-up határát súrolták. Ha már ez felmerült, megkérdeztük Lovasit, mi a viszonya a stand-uppal. Kiderült: rokoni.

(A stand-up a Vígszínházban)

„Vannak olyan koncertek, amiket kicsit szétbeszélek. Néha azért kell ez, hogy a közönség lelazuljon, átvegye a hullámhosszunkat. A Vígszínház olyan közeg, amelyben jól működnek a dalaink, de a nézők mégsem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy hol vannak, hiszen az nem egy megszokott koncerthelyszín. Ott egy picit mindenkinek át kell kapcsolnia, el kell engednie magát.”

(A stand-up, mint rácsodálkozás)

„Akárcsak a stand-uposok, mi, zenészek is a saját életünket, élményeinket, vagy a magunkon átszűrt világot tesszük a közönség elé. És nem baj, ha ez néha mókás. Nem gondolom különösen viccesnek magam, de ahogy én látom a világot, abban állandóan van egy csavar, egy naiv rácsodálkozás, és ez örök humorforrás.

Hiszen a humor lényege az, hogy az emberben lévő gyerek rákérdez az evidenciákra: ez miért van így. Ezzel a látásmóddal aztán lehet azonosulni, hiszen ez rácsodálkozás mindenkiben benne van, csak a mindennapokban ritkán jön elő.”

(A stand-up, mint a koncert rokona)

„A koncertező zenekarok és a stand-uposok között az a legerősebb párhuzam, hogy mindketten saját gondolataikat, saját maguk adják át a közönségnek. Szemtől szemben. Régebben a zenei életben erősen szétvált a dalszerző, a szövegíró és az énekes, a kabaréban pedig a szerző és az előadó. Manapság a színpadra álló zenész és a színpadra álló humorista is többnyire saját bőrét viszi a vásárra. Az igazán jó zenész és az igazán jó stand-upos kellően önazonos ahhoz, hogy személyiségével lepecsételje, hitelesítse az előadást.”