Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed tavaly?
Az egyik a szeptemberi Comedy Centralos önálló estem TV-felvétele, mert azt nagyon vártam, nagyon készültem rá, és szerintem jól is sikerült, úgyhogy akkor nagy kő esett le a szívemről.
A másik, amikor egy céges fellépésen egy DJ jött utánam, és a műsorom közben feljött mögém a színpadra egy bácsi, és elkezdte összerakni az asztalt, amin a DJ dolgozott. Úgy kellett fellépnem, hogy ő közben hátul kalapált és erősen szitkozódott. ‘Az anyádat, menj már bele!’ – ilyeneket hallottam a hátam mögül.

Hogyan hangolódsz a fellépések előtt?
Aznap amikor fellépek, már máshogy ébredek. Már reggel készülök az estére, szeretem úgy intézni, hogy ne legyen túl sok dolgom, nyugis legyen a napom. Van hogy alszom is egyet délután, mielőtt elindulok.
Ha kívülről nézed ezt a szakmát, úgy tűnhet, hogy limuzinnal visznek minket mindenfelé, ehhez képest zöldségraktárakban és WC-kben várjuk, hogy sorra kerüljünk egy céges fellépés során. Mivel én is a hamarabb odaérés híve vagyok, ezért életem egyik felét az autópályákon töltöm, a másik felét pedig zöldségraktárakban arra várva, hogy sorra kerüljek.

Melyik a legjobb szilveszteri élményed?
Általában munkával telik a szilveszter, mert nekünk ez olyan, mint a kokárdaárusoknak március 15-e. Engem az elmúlt években szilveszterkor az éjfél az autópályán ért színjózanul. Mielőtt humorista lettem, az volt a legemlékezetesebb szilveszterem, amikor 1999-ről 2000-re váltottunk. Egy olyan házibuliban voltam, ahol egy srác meg volt győződve arról, hogy éjfélkor világvége lesz. És amikor éjfélkor nem történt semmi, akkor mondta, hogy ‘Na! Na! Ufókat akarok, meteorokat akarok, mi a fene van már?!’ Ott kellett vigasztalnunk egy órán keresztül, hogy még élnie kell egy darabig.