
A legrosszabb fellépésem három éve történt Balatonfüreden, a DumaFüred Fesztiválon. Az volt életem harmadik fellépése, hatalmas égés volt, az a hely lett a mumusom. Idén visszatértünk Hadházi Lacival. Nem szoktam izgulni a fellépések előtt, mert tisztességesen felkészülök, ahogy kell, de most, mivel az utolsó pillanatban az eső miatt változott a helyszín, és ugyanoda kellett visszamennem, ahol annak idején leégtem, nagyon befeszültem. De hála Istennek vannak tisztességes, barátságos kollégák… Hadházira gondolok. Ő még jobban beparáztatott, gyomorgörcsöm volt, remegtem, nagyon féltem. De jól sikerült! Hadházinak annyit üzennék, hogy a Jóisten mindent lát. Cserébe eltörtem a fűnyíróját. Ez volt emlékezetes. A jót azt meg már megszoktam.
Hogyan telik a fellépés előtti 4-5 órád?
Mindig szeretek rápihenni a dolgokra. Amikor fellépés van, akkor többet alszom a szokásosnál. Koncentrálok, rákészülök, semmi extra. Maximum amikor megérkezünk a helyszínre, akkor ott előtte egy kicsit ugrálok, hogy felpörögjek. Ütök két horgot, pár csapottat.
Melyik a legjobb szilveszteri élményed?
Én nem nagyon szoktam ünnepelni szilveszterkor, ugyanis nagyon ritkán iszom. A legemlékezetesebb nekem az, hogy az egyik szilvesztert sikerült átaludnom. Azt hiszem az 2017-ben volt, és azt mondják, hogy amit szilveszterkor csinálsz, azt fogod csinálni egész évben. Úgyhogy nekem 2018-ból nincs meg semmi. Talán majd jövőre jobb lesz.



