Tavalyi legemlékezetesebb fellépésed?
Tavaly kértek fel egy TEDx előadásra klímaváltozás témakörében, gondolkodtam rajta, hogy elvállaljam-e, mivel általában jobban szeretek tenni valamilyen célért, semmint beszélni róla, ráadásul az a tapsztalatom, hogy az emberek egyik része hisztinek tekinti az egészet, és hátradőlve várja, hogy minden magától helyrejöjjön, a másik fele pedig kétségbeesetten készül az apokalpiszisre, én arról próbáltam győzködni a nézőket, hogy lehet tenni, nem kell ehhez zöldnek lenni, vagy aktivistának, elég, ha csak cselekszünk a saját környezetünkben és beszélünk róla a barátainkkal, ismerőseinkkel. Örülök, hogy mennyien csodálkoztak rá arra, hogy a megoldások többsége nemcsak a jövőben, de most is hasznos, sőt többségében megtérülő ráfordítás. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam utána, és a legtöbb nem az volt, hogy milyen igazad van, hanem hogy mit tudunk mi csinálni, és hajra, fogjunk össze, tegyünk valamit.

Hogyan hangolódsz a fellépések előtt?
Nem szoktam sokat enni a fellépések előtt, mert kajakómába zuhanok, ha napközben edzek, akkor pedig le kell dőlnöm, mert új, közepesen sportos külsőm egy mediterrán sziesztakirályt takar. Ha nagyon punnyadt vagyok, az ajtókereteket szoktam ütögetni, vagy fekvőzöm párat.

Legjobb szilveszteri élmény?
Ha nem is a legjobb, de eddig a legemlékezetesebb volt, amikor Hadházi Lászlóval egy ködös decemberi 31-én, feleségeinkkel és három gyermekkel egy öt személyes kabrióban elindultunk egy buliba, ám oda éjfélre nem érkeztünk meg, hanem valahol a Pilis peremén bolyongtunk 20-szal. Hogy enyhítsük a nyomorúságot, éjfélkor bekapcsoltuk a rádiót, és az öt gongütés után meg is szólalt a szlovák himnusz. Így mulat egy magyar humorista.