Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed tavaly?
Az összes nagy vidéki ’Szex és más tabuk’-fellépésre emlékszem, de úgy, hogy vissza tudom idézni a helyszínt, nagyjából a közönség reakcióit, sokszor konkrét emberekre emlékszem fél év múlva is. Az összes egyenrangúan emlékezetes, imádnivaló volt. Ami különösen megragadt bennem: Dorogon a technikus nem húzta le a mikrofont, amit bevittem az öltözőbe, és kb. 10 percen keresztül dumáltunk a szervezővel, egyszer csak azt hallottuk a színpadról Benk Dénestől, hogy ’A rohadt mikrofont kapcsoljátok már ki!!’ Rettegtem, hogy mit beszéltünk előtte. Hiába tabu-est, ami az öltözőben elhangzik, azt biztosan nem hallhatják a nézők.

Hogyan hangolódsz a fellépések előtt?
Nincs különösebb rituálé fellépés előtt. Az nagyon fontos, hogy ne úgy essek be a helyszínre két perccel kezdés előtt. Céges fellépésre 20-30 perccel, vidéki Dumaszínházra akár egy órával előbb szeretek megérkezni, leereszteni, videót nézni, és az nagyon fontos, hogy beiktassam a telefonbeszélgetést a lányommal. Az a fél óra a miénk. Közvetlenül a fellépés előtt akár néhány fekvőtámasz, egy kis ugrabugrálás, pár guggolás, valami aktív ’gyogyózás’ is jólesik.

Melyik a legjobb szilveszteri élményed?
Most szilveszterkor atom betegen csináltam két fellépést, olyan rosszul voltam, hogy örültem annak, hogy egyáltalán meg tudtam csinálni, úgyhogy ilyen tekintetben ez egy jó élmény volt. Pontosabban jól megoldottam, örülök, hogy túl vagyok rajta, élménynek persze rossz volt. Igazából már nem nagyon foglalkozom a szilveszterrel, mert az emberek egy részében olyan elvárás van, hogy mindenképpen jónak kell lenni, inkább hagyom. A legjobb, ha spontán meghívnak egy házibuliba, ahol nincs nagy felelősségem, sokan vannak, az ilyeneket bírom.