Túlzás – ez Litkai Gergely legújabb önálló estjének a címe.

De miért? Mármint miért ez a címe? És miről szól? Milyen témák kerülnek elő? Ilyesmikről kérdeztük a főhőst.

Mi a túlzás?

A túlzás az önálló estem címe. Így elmondhatjuk, hogy azért az túlzás, hogy csak a túlzásról szólna az est. A túlzásban benne van, egy számpéldával illusztrálva, hogy a biomasszának a Földön 0,01%-át tesszük ki, mégis mi okozzuk a természeti károk majdnem 100%-át. De nem környezetvédelmi tematikájú a műsor, hanem változatos. Lényegtelen dolgokról, amiket eltúlzunk, szokásokról, amiket túlzásba viszünk és általában arról, hogy a valóság tulajdonképpen a valóság eltúlzása, mivel nincs jobb ötletünk, minthogy a korábban megtörtént dolgokat megismételjük, de azért, hogy ne legyen ez a fajta fantáziátlanságunk kiábrándító, eltúlozzuk. A túlzás egyben a humornak is fontos eszköze, kiemelünk részleteket, hogy azokon keresztül mutassuk meg az egészet, természetesen alaposan eltúlozva. A nézők pedig megnyugszanak, hogy ők is részt vettek máson keresztül a visszásságok bemutatásában és utána minden marad úgy, ahogy eddig volt. Ez az interpasszivizmus, de ezt is természetesen kicsit eltúloztam.

Milyen témák kerülnek szóba a Túlzás során?

Az elején rendkívül sok, aztán a közönség reakciói alapján egyre kevesebb. Szó lesz a mindigről, arról, hogy Fehér Boldizsár milyen remek humorista, a függőségről, a nevekről, a szorongásról, a vasút görcsös megfelelési kényszeréről egy soha el nem érhető illúziónak, a menetrendnek. Holott a vasút egy sötét barlangban van és csak a falon táncoló érkezési időpontokat látja, amiknek sosem tud igazán megfelelni. Mi is picit olyanok vagyunk, mint a vasút, sem eszközeink, sem a céljaink nem megfelelőek, mégis napjaink nagy részét egy ambiciózus menetrend beteljesítésével töltjük, ám ez eleve kudarca van ítélve, hiszen mindig késésben vagyunk, leszakad a felsővezeték vagy egyszerűen csak veszteséget termelünk ahelyett, hogy a seggünkön ülnénk. A posta is szóba kerül majd, hiszen van egy szervezet, aminek a célja nagyrészt felesleges dolgok eljuttatása közeli helyekre, mégis működése nyalókák forgalmazásában kulminál, illetve sorsjegyekében, holott a kézbesítésben ugyanannyi szerencseelem búvik meg, mint egy kaparós Pénzmátrix sorsjegyben. Illetve talán lesz majd szó a lámpavasakról is, illetve az ezekhez kapcsolódó forradalmi nehézségekről.

Ha a korábbi önálló estjeid témájára visszagondolsz, érezhető, hogy mennyit változott azóta az ország, a világ? Esetleg a humorod is változott?

Őszintén tudom azt felelni, hogy nem szívesen gondolok át 3-4 önálló estet, mivel rendkívül hosszúak voltak egyenként is, és az idő előrehaladtával a kognitív képességeink nagy részét a napi funkciókra csoportosítjuk át, például fejben tartani, hova tettük le a könyvet, amit olvasunk. Nem túlzás azt mondani azonban, hogy a humorom is sokat változott, számos felületi kérdés mellett, amiket ugyanúgy szeretek továbbra is, vannak egyre inkább engem foglalkoztató, húsba vágó kérdések is. A húsba vágó talán túlzás volt. Egy téma nem tud húsba vágni, mégis azt mondjuk. Eltúlozzuk, hogy valaki figyeljen ránk, annak ellenére, hogy csak egy korábbi témát ismételgetünk, de azt eltúlozva. De nem is erről szólt a kérdés. Az ország, a világ is változott, de nyilván erre sokan felfigyeltek, azt azonban már kevesen merik bevallani, hogy ezért a változásért ők is felelősek. Az alapvető hozzáállás, hogy úristen hova tart a világ, valaki csináljon valamit helyettem. A mostani estben újdonság az is, hogy eltúlzom majd mentális egészségünk katasztrofális állapotát, kitérve arra, hogy korábbi szorongásaink mellé milyen újak léptek be, amelyek közül egészen pikáns a solastalgia, az a honvágy, amit akkor is érzünk, amikor otthon vagyunk. A vágy az iránt a környezet iránt, amit még nem tettünk tönkre. De mint említettem, egyáltalán nem a környezetvédelem a fő csapásirány, egészen drámain kis részét teszi ki csak a Túlzás estnek. (Nyilván akik eddig figyelmesen olvastak, sejtik, hogy annál azért nagyobb részét, de a pontos arányt feláldoztam a túlzás oltárán, ha már ismétlésbe bocsátkoztam. ) A fentieken kívül az alapvető motiváció az volt, hogy a karantén okozta mérhetetlen unalmat feloldjam a gyerekeknél, és túlzásokkal szórakoztassam őket. Mórikáljam magam. Ha jól meggondolom, itt is ez fog elvileg dominálni: a mórika.

Túlzás – Litkai Gergely önálló estje, műsorvezető: Fehér Boldizsár – BEMUTATÓ
2022.09.23. – 19:00
KOMPÓT DUMAKLUB
Jegyvásárlás