Magyarországon nagyjából 400 ezer gyermek él szenvedélybeteg családban – a Láthatatlan című projekt róluk szól, amely Kovács András Péter mellett a pécsi Egy Füst Alatt alapítvány és a Kiscsillag zenekar együttműködésével született.

A Blikk Szív riportjában a résztvevők mesélnek a projektről, köztük a humorista, akinek néhány éve missziója, hogy a saját gyermekkori traumáin keresztül másoknak is segítsen megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyeket egy diszfunkcionálisan működő család okoz.

A riporter kérdésére Kovács András Péter azt feleli, ő a humor felé „menekült”, már koragyerekkorában ezt a szerepet választotta, mint megküzdési stratégiát.

„Eleve ezekből a gyerekkori traumákból fakad egy gyerek számára öntudatlanul is a humor meg a bohóckodás, mint az egyik menekülési út. A gyerekek négy viselkedési mintába tudnak ilyenkor menekülni: az egyik, hogy elkezdenek láthatatlanok maradni és nem nagyobb gondot okozni, mint ami amúgy is van; a másik, hogy elkezdenek teljesíteni, ők a hősök, a jó tanulók, a szüleik gondviselői; a harmadik, hogy ők lesznek a fekete bárányok, hogy a szülők problémáiról a sajátjukra irányítsák a figyelmet, és a negyedik út a bohóc, aki megpróbálja anyukát felvidítani, aki megpróbál az osztályban a viccekkel ellavírozni.”

A projekt részeként a Láthatatlan árvák című novelláskötet is szóba kerül, amelyben szenvedélybeteg családban felnőtt emberek írják le a történeteiket, a novellák végén Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus elemzéseivel. A könyv bemutatóján Kovács András Péter elmesélte, mikor a gyermekei először látták őt színpadon, és kérdezte tőluk, hogy „na, hogy tetszett?”, az felelték, hogy „Apa, otthon miért nem vagy soha ilyen vidám?”.

„Nekem ezzel telt a gyerekkorom, hogy állandóan néznem kellett, ki milyen hangulatban van, ahhoz hogyan kell idomulni, és hogyan ugorjak és kapjak el bárkit bármelyik pillanatban. Ebbe is sikerült mostanra belelazulnom, hogy a család egy biztonságos hely”

– meséli a humorista.